Az első shyrdak

Régi álmom ezt az egyébként egyszerűnek tűnő technikát kipróbálni. Végre sikerült, minden nap csak egy egészen keveset haladva, a többi munka közé befeszítve. Viszont úgy érzem, megérte a fáradozást, ahogyan meg fogja érni az is, amit ma kezdtem el, ráadásul azt már teljesen hagyományos módon elkészítve.
A mostani darabnál kicsit eltértem ugyanis a hagyományostól. Először fogtam két anyagot, egy szürkét és egy nyerset, kivágtam belőlük a 60 cm átmérőjű kört, amiből dolgozni akartam, majd felrajzoltam a mintákat és kiszabtam azokat is. Ez után egy szürke mintára egy nyerset téve összevarrtam őket, majd fordított állásban (szürke minta a nyers alapba és nyers minta a szürkébe) beraktam a már összevarrott alapba. Ez után viszont nem zsinórt sodortam, hogy azzal szegjem le a varrásokat, hanem szironyozni kezdtem. Nem egészen értem, milyen hirtelen téboly vitt erre, mindenesetre nem bizonyult jó ötletnek, mert hiába vigyáztam, mégis jobban összehúzta az anyagot, mint szerettem volna és ez sajnos meglátszik rajta. Az már kevésbé, hogy alig fél kilométernyi gyapjúfonalat használtam fel a varráshoz.
Mivel a sárgám elfogyott menet közben, egy belső-ázsiai trükköt használtam: egylátványos színnel helyettesítettem egy felületet. Nem csak azért, hogy ne legyen tökéletes, de esztétikailag is jó ötlet volt szerintem.
És itt a végeredmény:

Egy újabb balkai cipő

Az alábbi cipőt megcsinálni régi álmom. Nemrégen egy anyagból maradt ki valamennyi, így neki tudtam állni és elkészítettem. Furcsa volt, hogy ezt egykoron vékonyabb bőrből készítették, s a talpán volt a varrás. A én esetemben ez nagyon megnehezítette a külön talpazást, mivel a cipőnek eleve nincsen kimondottan talpnak alakított része, így van valamennyi gyűrődés az anyagban, ha viselem. Végül sikerült egy lazábbra hagyott szarvasbőr darabbal megoldani a talpat, amit végülis szironyozó varrással rögzítettem.
A cipő maga nyers színű gyapjúból készült, a fonalmunkát természetes szürke és festett bordó gyapjúfonallal oldottam meg, a cipő szájának szegését pedig diókopáccsal festett lenvászonnal.

Az eredeti szabásmintája.

Ázsiai nemezcsúcsú süveg

Az ázsiai sztyeppéken sok korban és sok népnél elterjedt ez a süvegféle. Az usanka elődje. A borítás rénszarvasprémből készült.
Praktikus viselet, mivel melegben mindegyik lelógó fül felhajtható, s a rávarrott  prém védi a szemeket a portól, az arcot a túlzott napfénytől. Hideg időben a prémborítású fülek lehajthatóak, így védik a füleket és a tarkót, nyakszirtet a hidegtől.
A süveg csúcsára eddig nemesfémből készült leleteket találtak, de ábrázolásokon maradtak fenn egyéb megoldások is. Én ennél a darabnál nemezből készítettem el a csúcsot.

Domborvarrott válltáska a bécsi szablya alapján

A bécsi szablya motívumvilága számomra igen inspiráló. Nem a mostani az első eset, hogy ezt veszem alapul, hiszen összetettsége, burjánzása szinte egyedülálló a honfoglalás-kori anyagban. Lassan elmondhatom magamról, hogy ez lesz az egyik fő témám.
Íme a legújabb darab:
Domborvarrott válltáska. A minta a bécsi szablya díszítése alapján készült. A vállpánt kézi szövésű szalag, Palotás Zsófia munkája. A csatot Bíró Csaba készítette.

 

Egy tarsoly a Páromnak

Az ilyen munka mindig nehéz. Az ember a szeretteinek dolgozik a legszívesebben és a legtöbb időhúzással, mert minél jobbat akar. Úgy érzem,most ezt sikerült elérnem. A minta a bécsi szablya veretei alapján készült el. A zárószíj végverete Bíró Csaba munkája.

Tarsolyok

A legújabb kísérlet az újfehértói tarsoly több különböző módon való koppintása. Ezekben a munkákban a méret megfelel az említett tarsoly méretének, illetve a díszítés jellege is azonos.

Ey álarc szláv módra

Régen lenyűgöznek már az összetett, többféle anyagból álló álarcok, mint magyar földről a busó, vagy a szláv álarcok. Minden munkám mellett gondolkodok azon, hogy tudnám ezeket megfelelőmódon, természetes, akár ezer éve is ismert anyagokból megoldani, s most (múlt hét) meg is született az első összetett álarc. Az alap egy vékony nemez cső, aminek a hátrafelé lógó részét belehengerelt növényi mintával díszítettem, az elején lévő mintákat pedig rátétként rögzítettem, majd egy esetben láncöltéssel végig is varrtam. A fogazatot az eredeti ötletemtől eltérően egy vékony,vésett falemezzel oldottam meg, amit egyszerűen kifúrtam és belevarrtam az anyagba. A bajusz volt a fogósabb. Itt eredetileg gyapjat akartam használni, de a régen félretett, hosszú szálú gyapjamat ette a moly a pincében, én pedig nem most akartam a molyirtással törődni, így inkább a régi sisakom lószőrét szedtem elő és farokszőrrel oldottam meg a dolgot. A száj mindkét oldalán két-két tincs lófarkat húztam át az anyagon és egyszerűen elvarrtam fonallal. Nem mondom, hogy bármit kibír, de bőven használható lett.

Chasauti csizma

A csizma eredetije bőrből készült, a 8-9.század magasában, a Kaukázusban rátétes mintával. Ebből én csak a rátétes mintát hagytam meg, magát a csizmát nemezbél gyúrtam ki. Az orrát és a sarkát átvarrtam, ahogyan a cipőnél is megtettem korábban. Ezen felül még a rátétbe nyúltam bele kicsit, átvarrtam a széleit gyapjúfonallal, láncöltéssel hogy erősebb legyen. Mindez kapott egy szarvasbőr-talpat, ami ugyan vékony, de elnyűhetetlen és a vékonysága a másfél centis nemeztalp miatt nem is baj. A végeredmény egy szerintem impozáns téli csizma lett. Sajnos a fényképek valamiért fakóak lettek, a valódi színek mélyebbek valamivel.

Először is az eredeti csizma rajza:

 És ami lett belőle:

Álarcok

A korábbi álarcok sikerén felbuzdulva kicsit kutattam-gondolkodtam. Találtam egy meroving-kori ábrát egy farkasálarcos harcosról. Nosza, gondoltam, ez is valami! Kiindulásnak a haithabui anyagot vettem, kicsit átdolgozva. Nos, kaptam egy rókát. A farkashoz még egy kicsit át kellett variálni, de nem hiszem, hogy rossz a végeredmény. Viszont ezt nem mondanám történelmileg hitelesnek, inkább csak egy kis játéknak. Viszont ijesztő,amikor valaki ebben hajol a másik felé, hogy így ébressze.

Domborított tarsoly-veretes módra

Az alábbi tarsolyhoz hasonlót, csak domborítás helyett verettel ékesítve többet is találtak. A minta elosztása változó ezeknél, van, ahol kis elemekből körbemegy az egész tarsolyperemen, van ahol csupán annyi, mint ennél a tarsolynál is. Ezt a munkát így egy kísérleti darabnak tartom, amiben is a fő szempont a mintaelosztás nemezbe interpretálásának megfigyelése volt. Véleményem szerint sikeresen.

Viasz Zoltán - sípfaragó

Úgy gondolom, hogy ha nem is tudok ezen a felületen honlaphoz hasonló módon csinálni egy "barátaim"-oldalt, cimkézni még mindig tudok, így a jövőben egy-egy kedves ismerősöm, vagy általam nagyra tartott szakember oldalát, munkáit is be fogom mutatni.
Kezdem sárbogárdi barátommal, Viasz Zolival. Róla elmondhatom, hogy egy ír furulyát kivéve csak az Ő munkáit fújom, ez pedig minőséget jelent, nagyon is jót. Egynémely zenész barátom szerint ritka az olyan pásztorfurulya, ami annyira tiszta hangon szól ráduruzsolás nélkül is, mint az övéi. A magam részéről csak ajánlani tudom!
Az oldalát itt lehet megnézni.: Viasz Zoltán

Skjoldehamni kámzsa nemezből

Eleinte ezt  a kámzsát a haithabui álarchoz kezdtem el csinálni, de miután arra felvarrtam, kámzsa nélkül maradt,így megcsináltam még egyszer, kicsit máshogy. Az eredetitől összesen három dologban tértem el. Először is, az gyapjúszövetből van, míg én nemezből dolgoztam. Másodszor én nem tettem összehúzhatóvá a szájat, valamint harmadszor, hogy az arc kivágását pár centivel kisebbre vettem.
A lelet itt nézhető meg:

https://sites.google.com/site/hagyomanyesmultidezo/nyilvanos/katalogus/ferfi-viseletek/ferfi-viseletek/civil-viselet/fejfedo/csuklya

És a kész munka:

Haithabui nemez álarc

Az általam feldolgozott nemezálarcot Haithabuban találták. Rendeltetése, alkalmazása ismeretlen, de feltételezhető, hogy kultikus célokat szolgált. Egy korábbi feltételezésnek, miszerint berserkermaszk, ellentmondanak saját kísérleteim.

Az álarcnak csak a felét találták meg. Ez az Inga Hägg által közölt adatok szerint (a szöveg végén hivatkozott kötet 70.oldalán) 8mm vastagságú, 21 cm-es varrási él van benne. Hossza 26 cm, szélessége 20 cm. Az anyagot ennek megfelelően készítettem el. Mivel a lelet eredetileg barna színű, ezért én is egy természetes barna gyapjúval dolgoztam.

Az álarc méretei arányaiban megegyeznek a borjú fejének méreteivel.

Az álarcnak csak az egyik fele került elő, így először azt vágtam ki a nemezlapból, majd a kivágott darabot rajzoltam körbe, s vágtam ki az álarc másik felének.

Az álarchoz használt hood az alábbi alapján készült a maszk anyagával megegyező fajtájú és színű nemezből: https://sites.google.com/site/hagyomanyesmultidezo/nyilvanos/katalogus/ferfi-viseletek/ferfi-viseletek/civil-viselet/fejfedo/csuklya

Tapasztalatok:

Egészen biztos, hogy ez az álarc soha nem volt harcos csatában viselt álarca. Ennek oka az, hogy az álarcból a kilátás még akkor is korlátozott, ha pontosan áll a fejen, illetve ebből az állásból is viszonylag könnyen kimozdul. Ezen felül a szemrések mérete sem engedi meg a szabad kilátást. Csuklya nélkül kipróbálva valamivel jobb volt a helyzet, ám így is nagyon sok vakfolt maradt.

 

Inga Hägg munkájának 72.oldalán megjegyzi, hogy a maszknak semmiféle rögzítője nem maradt meg, amivel a fejre lehetne tenni. Ő az alakból arra a következtetésre jutott, hogy a legalkalmasabb egy hoodra (csuklya, kámzsa) varrni az álarcot, így ennek megfelelően én is így tettem egy próbát.

A munkához felhasznált képek forrása: Inga Hägg: Berichte überdie ausgrabungen in Haithabu 71. és 73.oldaláról származnak.

 

Az eredetileg megtalált darab tükrözéssel készített rekonstrukciós rajza.

Az eredetileg megtalált darab.

A csuklyára rögzített álarc rajza.

A kész munka.

A kész álarc felpróbálva

A kámzsára rögzített álarc.

A kámzsára rögzített álarc.

A kámzsára rögzített álarc.