Mazar-tagh-i cipő

Ha már lúd, legyen kövér, kipróbáltam egy másik régi álmomat is, a nemezcipőt. Nagyon sokáig kerestem, míg nem találtam semmit, aztán hirtelen akkora anyagba futottam, hogy alig győztem válogatni, illetve inkább sorrendet felállítani, hogy melyiket csinálom meg hamarabb.
Külön érdekessége a tűzött mintázat, ami már szkíta falvédőkön is látható. Ez azt a célt szolgálja, hogy az anyag ne nyúljon és kemény maradjon. Ami hibát elkövettem annyi, hogy a talpbőrt utólag varrtam fel, mikor már egyben volt az egész cipő. Legközelebb a lábfejen felül végigfutó varrást hagyom utolsónak, így többszörösen, erősebben tudom majd a bőrt rögzíteni.

A cipőhöz tartozik egy nomád típusú nemezharisnya is, amit gyapjúval hímeztem meg. Ennek a harisnyának több fajtája is használatban volt, de nekem egy bocskorral, vagy a cipővel télen-nyáron bevált a kertimunkában is.

És a cipő eredetije:

Rekonstrukció-nemezköntös egy perzsa lelet alapján

Két éve szeretném megcsinálni magamnak ezt a köntöst és végül is egy kis házi íjászverseny,amit én szervezek győzött meg arról, hogy itt a ideje, mivel terepen leszünk, hideg időben és korhű viseletben. Sajnos a köntös eredetijéről nincsen képem, viszont azt tudom, hogy nem nemezből készült, ahogyan azt is, hogy nemezből jó eséllyel készülHETtek kabátfélék is a korai középkorban.
Egy egyszerű szabásmintából indultam ki végül,amiről gyorsan bebizonyosodott,hogy nem annyira arányos, mint kellene. Ezt leszámítva egy helyen, a hátsó vállvarrásnál kellett kivágnom egy darabot, mivel a merev anyag miatt úgy nézett ki, mintha szárnyai lennének.
A munkát a Párom, Palotás Zsófia segítette szorgos szövésével. Az Ő keze munkája az összes szegésnek használt szalag, amiket természetesen gyapjúból szőtt. A bronzpitykéket Ádámffy Zsigmond készítette.
A kész darabot először felöltve próbáltam ki. Szerencsére esett a hó, úgyhogy a hideg- és szélállóságról gyorsan tanúbizonyságot is tett. A mozgásban összesen könyökben akadályozott, de amint betörik az anyag, ez sincsen többé. Panyókára vetve, vagy a két vállon hordva is igen melegnek bizonyult, minusz néhány fokokat meg sem éreztem benne.

Hátulról:

Mozgásteszt: itt látszik, hogy a hónalj bővítései lehetővé teszik a kar szabad mozgását a nemez merevsége ellenére is:

És a rajz,ami alapján dolgoztam:

Moscsevaja-balka

Igen régen kerültek fel új képek a blogra, ami nem azért van, mert nem dolgozom, hanem mert kitört rajtam a kísérletezés. Sikeresen belefutottam 8-11.századi nemezcipőkbe, amelyek közül egy el is készült, valamint a moscsevaja-balkai leletegyüttesbe. Utóbbiból már korábban megcsináltam egy térdig érő harisnyát, aminek azóta a hímzését is átgondoltam, megcsináltam, most pedig újonnan elkészült hozzá egy tűzött cipő, valamint az egyik köntös. Mivel ezek egyben mutatnak érdekesen, mint viseletrekonstrukció a téli időszakra, ezért úgymond összevártam mindezek elkészülését és ugyan felkerülnek egyesével is, de úgy is, hogy mindegyik egy képen lesz. Ezzel lassan el is készül a kora középkori ruhám, amihez még egy téli süveg fog kelleni, de az egyelőre még várat magára. A képek viszont holnapra várhatóak, feltéve, hogy holnap nem esik az eső. Még jobb lenne, ha addig megérkezne az övem is és már azzal tudnám magamon összefogni a köntöst.

Szarvasmintás nagyobb válltarsoly

Ez a munkát még a nyáron készítettem. Megjelentünk egy vásáron és egy óra múlva már megvolt a gazdája. Legyen ez az első annak a pár régi munkámnak a sorában, amit itt közzéteszek.