2014. december 12., péntek

Külső vázas nemez hátizsák

Építem a felszerelésem amikor egy kis időt tudok szakítani rá. Így készült el ez a munka egy nagyon hosszú idő alatt, aminek a legnagyobb részét az tette ki, hogy megpróbáltam kitalálni, hogyan lesz a legjobban megoldható, betartva a korhűség feltételeit is,
Itt először a zsák készült el, akkor füleket varrtam rá, de nem voltam elégedett, mivel folyton lecsúszott a hátamról és mindegy volt, mit csináltam, nyúlt a szíj. És persze azt nem lehet folyton átvarrogatni. Egy fél év után ez már komoly gond volt, így muszáj volt kitalálni, milyen váz kerül majd fel a zsákra és hogyan. Mind a két kérdés elég nehezen nyert választ, de végül sok-sok kép és bushkraftos anyag átböngészése után már nem is tűnt annyira nehéznek.
A váz fő része, az ív készült el először mogyoróból, tűz fölött kicsit megpuhítva, hogy szépen hajoljon. Az egyes darabokat kenderzsinórral kötöztem össze. Innentől kezdve már nem volt sok nehézség, egyszerűen fűrészelni és kötözni kellett.
Miután a váz elkészült, kenderkötélből megcsináltam három egyszerű hurokkal a vállpántot, majd az eredeti nemez pántokat leszedtem a zsákról. Ez után a zsákra kerültek bőr fülek, azokat rögzítettem a vázon, hogy minden irányból a helyén tartsák. És ez lett a végeredmény.




2014. december 6., szombat

Két újabb tarisznya

Részben még mindig Aleks barátom hatása alatt, részben a nyáron elkezdett és be nem fejezett munkák elkészítésének tüzében fogant a két legújabb táska. Előbbi az urnes-stílus jegyében,míg az utóbbi a palmettás magyar mintavilágból fakadva. Mindkettő domborított mintájú, megerősített vállpánttal.
A viking-mintás táska legnagyobb szélessége 40 cm,magassága szintén és a legnagyobb mélysége 5 cm. A vállpántjára felkerült egy bőrszalag is, hogy masszívabban tartson.
A palmettás tarisznya legnagyobb szélessége 35 cm, magassága 37 cm, illetve szintén 5 cm a legnagyobb mélysége. Ezen egy a feleségem által szőtt rombuszmintás szalag erősíti a vállpántot.