Cégér

Hosszas, jó egy éves tanakodás előzte meg a cégérem elkészülését. Hogy miért, annak nagyon egyszerű az oka. Mivel elsősorban a korai középkorral foglalkozom, először is abból az időből lett volna szükségem valami használható forrásra, amiből el tudtam volna indulni. Sajnos ilyet nem találtam. 12-13. századi cégéreket vettem ezért alapul, amiket egyszerűségük révén megfelelően vélek a korábbi időszakokhoz is. Ezeken lényegében az adott szakmához leginkább szükséges eszközök voltak feltüntetve. Ebből indultam. Igen ám, de a nemezeléshez alapvetően egy vásznon, vagy gyékényszőnyegen, illetve a kezünkön kívül alapvetően nem nagyon van semmire szükség. Innentől jött az újabb gondolkodni való. Az első tétel, ami felkerült a cégéremre, evidensen adta magát. Ez a mángorló, amivel az utolsó gyúrásokat végzem - már amikor. A második tétel kicsit nehezebben született meg, ez már egyéni sajátosságot is jelent a cégéren belül. Ez a két tű. Ugyanis én a legtöbb nemezemet így, vagy úgy, de varrom. Ez viszont így még kevésnek tűnt. A harmadik tétel szinte véletlenül jutott eszembe. Ez a két pálca. Ez jelképezi azokat a pálcákat, amikkel a nomád világban mai napig is fellazítják a gyapjúcsomókat, illetve jelképezi azokat a botokat is, amikkel már az egészen archaikus időtől kezdve keményre verik a nemezt. Így született meg a lenti ábra. Az alap növényfestett színekből áll, a zsinór kézzel sodort és természetes barna, a tartópálca mogyoróág, illetve a függesztőzsinór kézisodrott len.

Ha túl nagy a tarisznya

Egy korábban készült tarisznyát sikerült némileg elméretezni. Mivel kényelmetlenül nagy lett, átalakítottam egy hátizsákká. Íme:

Rókaálarc

Egy sajátos darab készült el újfent. Az ötletet egy ábrázolás adta, de sajnos az csak emlékezetben van meg, így inkább ne is essék róla szó, nehogy butaságot mondjak. A lényeg, hogy az ábrázoláson egy állatálarcos harcos is szerepel. Innen indultam. A kivitelezésben pedig a Hedeby-maszk volt a kiindulás. Így született ez a furcsaság. Miután az álarc-rész elkészült, egy balkai-fazonú nemez sapkára varrtam fel. Tulajdonképpen ami nem látszik a sisaktól, az csupán egy fejre idomuló, gömbölyded sapka-felsőrész.
Nyilván nincs az a korhűségi kritérium, aminek ez az álarc megfelel, viszont egy kísérletnek feltétlenül érdekes volt.

Ibrány-Esbóhalmi mintás párna

A párnákból sosem elég. A honfoglalás időszaka pedig kimeríthetetlen tartalékokat ad a minták tervezéséhez. Ahogy az eddigieknél is, úgy most is némileg eltértem az eredeti mintától, illetve kiegészítettem azt, így alakult ki egy fiúgyermeknek szánt párna végleges motívuma is. Természetesen a mintához kizárólag növényekkel festett, illetve természetes gyapjúszíneket használtam, a mintát pedig varrással tettem plasztikussá.

Szkíta állatos falvédő

Ez az egyik hóbortom. Sok szkíta állatalakos tetoválás van, szeretném előbb-utóbb mindet elkészíteni. A séma ugyanaz mindegyiknél. Csak növényi színek, domborvarrás. A legújabb darabhoz bodzával, dióval, csalánnal festett színeket használtam.
Köszönet a munkában valósegítségért Türk Ferencnek és Bodnárné Palotás Zsófiának!