Szkíta állatküzdelmi jelenetes falvédő

A jurta elkészülése után nem elenyésző mennyiségű szürke nemez marad hátra, amivel sürgős volt kezdeni valamit. A különböző méretű darabok között válogatva jócskán találtam akkorákat is, amiket már sajnáltam volna elaprózni táskáknak, vagy fejfedőknek. Viszont ezek szürkék voltak, minta nélkül. Jó ideig gondolkoztam azon, hogyan valósítom meg ebből a takarós és falvédős elképzeléseimet, aztán végre sikerült rájönnöm a nyilvánvalóra és elkezdtem rátétes falvédőben gondolkodni. E mellé nyilvánvalóvá vált az is, hogy a szkíta mintavilágot fogom előkeresni, hiszen döntően a szkíta minták vannak rátéttel megvalósítva. Itt pedig találkozott a régi vágy az új lehetőségekkel és megszületett az első állatküzdelmi jelenetes és egyben az első rátétes falvédőm.
A mintához szkíta rátétmintákat megfigyelve jutottam el mind a fő motívum, mind a keret tekintetében. Néhány helyen persze bele is nyúltam egy kicsit. Követtem azt a szkíta gyakorlatot is, hogy a már kész rátétbe utólag belehímeztem, így egy kicsit részletesebbé téve a mintát. Értelemszerűen ehhez a munkához csak növényi festésű gyapjat használtam fel (festőbuzér, dió, fagyal stb.) és igyekeztem a legjobban követni a szkíta technikát. A végeredmény egy 105x95 cm-es, gyapjúfonalból készült bojtokkal díszített falvédő.
Köszönet a segítségért Nagy György Péternek!

Nomád Jin és Jang

Ennek a takarópárnak az első darabját tavasszal készítettem el egy ismerősömnek. Annyira megtetszett neki, hogy kért egy másikat is, akkor még csak leendő feleségének, de színben és irányban tükörben. Mivel az első darab elég férfias lett, a másodikat igyekeztem nőiesebbre venni. A két takaró együtt igazi egységet alkot - magam sem számítottam rá, hogy ennyire jó hatása lesz. Színek és formák szerint pedig a férfias jelen van a nőiesben, a nőies pedig a férfiasban, így kerek, egymást átható jelet alkotnak, akár a Jin és a Jang.

Lovas takaró

Egy barátom kérésre készült el az alábbi takaró. Alapját nomád ábrázolások és veretek adják, persze itt-ott kicsit belenyúlva. Külön kérésre a minta nincsen bonyolítva, maradtak a nagy felületek viszonylag bontatlanul, domborítva.

Takaró maradékokból

Mivel ha nemezelek, általában táblákat készítek és azokat szabom-varrom utólag, elkerülhetetlen a maradékok létrejötte. Amikből néha sok lesz. Persze ezeket vissza lehet bontani és beletenni az új nemezekben, vagy akár párnatömésnek is jók, de vannak azok a darabok, amiket sajnál az ember így leépíteni. Ezek a tenyérnyinél kezdődnek nálam. És néha a fejemre nőnek, mivel nagyon sok mindenre nem használhatóak.
Már régen gondolkoztam, mire lehetne ezeket korrektül felhasználni. Kezdett több terv is körvonalazódni, mígnem decemberben kezembe került Vetró Mihály Nemez - A teremtő kelme című kötete, amiben egy a 18-19. századból fennmaradt bolgár nemeztakarónál leletem meg a megoldást. Ez a takaró foltokból összevarrott, farkasfogas és hasábmintákból épülő darab. Kicsit eltértem tőle, így készült el a magam darabja. Középen parketta-/fonott-/napraforgó mintás felület van, amit farkasfogas szegély keretez. A széleken egy tekintélyes sávot körben letűztem, hogy erősebb, jobb tartású legyen.
Csak természetes színeket használtam és az egész takar egy vászon alapon nyugszik. Összesen 192 darab, plusz a vászon.
A belső felületen a szín nem mindig tiszta nyers, mivel sokszor színes darabokat fordítottam meg, így egy picit esetenként az alapszín átüt.
Mérete 96x176 cm.

Szkíta állatos falvédő

Ez az egyik hóbortom. Sok szkíta állatalakos tetoválás van, szeretném előbb-utóbb mindet elkészíteni. A séma ugyanaz mindegyiknél. Csak növényi színek, domborvarrás. A legújabb darabhoz bodzával, dióval, csalánnal festett színeket használtam.
Köszönet a munkában valósegítségért Türk Ferencnek és Bodnárné Palotás Zsófiának!

Szkíta griffes falvédő Biskupinból

Idén Biskupinban a tervezett két falvédőhöz képest csak egyet sikerült befejezni. Hol az időjárás, hol egyéb tényezők voltak az akadályok. Viszont az az egy egy szkíta griffes, növényi színes falvédő lett. Hárman készítettük, a feleségem, jóbarátom, Türk Feri és jómagam.

Szkíta mintás takaró

Néha előfordul, hogy a megrendelések között pihenésképpen készítek magamnak valamit, amit már régen szeretnék, hogy ezen keresztül frissüljek fel. A legújabb ilyen pihenőmunkámat egy szkíta bronzveret alapján készítettem. Mikor készen lett, úgy döntöttem, hogy a megszokottakkal ellentétben most nem fogom levágni a széleit, nem kerül szegés rá, hanem meghagyom a formát "palacsintának".
A munka során kizárólag természetes színeket használtam fel, döntően természetes szürkét, illetve dióval festett barnát és fűzzel festett zöldet, csalánnal festett sárgát. Ez lett a vége.

Germános falvédő

Mert érdekes Európa  történelmének Kr. u. 2-8. százada is, ha nemezelünk. Mert vannak kelták, germánok, avarok, szarmaták, rómaiak, s ezek közül többen is nemezelnek.
A mostani példa egy germán veret alapján készült,minimálisan nyúltam csak bele. Csak természetes színeket használtam és domborvarrtam a mintát.
Mérete 112x64 cm.

Hollókőről, a már részben kész kiállításról

Múlt héten hivatalosan is megnyílt a hollókői várban a kiállítás, amibe a munkáim is bekerültek. Egyelőre viszont még nincsen minden készen. Több hullámban alakul ki szépen lassan az egész kiállítás és egyelőre még csak az első hullám van készen, ami egy ebédlőt, valamint egy várúri lakosztályt foglal magába. Ez utóbbi szekrényágyáról, illetve a rajta lévő nemezekről kaptam egy fényképet. Ha pedig magam is eljutok Hollókőre újra, akkor lefényképezek mindent.

Hollókőre szeretettel

Egy újabb nagy megrendelés végére értem. Egy középkori vár középkori helységeibe kellettek középkori kárpitok és engem kértek fel a nemezek elkészítésére. Egy szekrényágy teljes berendezése volt a cél, amihez kellett takaró, párna, az ágy tetejére egy kárpit, valamint az ágy felső részét körbefutó vékony mintás szalag is. Ezen felül négy ülőfülkébe kellett még nemez, valamint egy nagy asztal mögé. A mintát lényegében a kezembe adták, csak egy kicsit változtattam rajta. Két különböző indás-palmettás motívumot használtam fel, amelyek 12. századi mozaikokból maradtak ránk - egy egyszerűbbet és egy összetettebbet.
Külön érdekessége a munkának, hogy a megrendelő kérésére kizárólag természetes színeket használtam, így a növényi festés önmagában több hetet vett igénybe, illetve a korábban festett anyagaimat is fel kellett használjam. Így végül a kárpitok színvilága a természetes nyersből, két különféle természetes barnából, diólevéllel, tölgygubaccsal, fűzlevéllel, borostyánlevéllel és fagyalbogyóval festett gyapjúból áll.
A végső tömeg 14,7 kilogramm.
Ha kapok képet a kiállításról, az is felkerül ide.

Egy nagy munka,még mindig az urnes bűvöletében

Aleksandras barátom kérésére újabb munka készült el. Ő viking ágyakat készít, leletek alapján. Egy ilyenre készült az alábbi munka is.
Két párna, mindkettő ugyanakkora (20 cm átmérő, 105 cm hossz), a minta tükrözve van rajtuk és más színekkel készült.
És egy takaró, 105 cm széles, 175 cm hosszú.

Igen érdekes, hosszan elnyúló munka volt. Minden szín növénnyel festett, minden minta varrással domborított. De nem csak a növények összegyűjtése és a festés - amiben jócskán volt kísérletezés is - volt kihívás és sok idő, hanem a viszonylag idegen minta nemezbe ültetése is. Igaz,végül nem sokat nyúltam bele az eredeti mintába.

Színek a párnákon:
-kék-fagyal bogyója vasgáliccal (Ligustrum vulgare+FeSO4)
-sárgás barna-diólevél (Juglandaceae regia)
-sötét barna-tölgyfa levele vasgáliccal (Quercus robur+FeSO4)
-szürkésbarna és nyers-természetes gyapjúszín

Színek a takarón:
-sárgás barna-diólevél (Juglandaceae regia)
-sötét zöld-fűzfa levele vasgáliccal (Salix+FeSO4)
-világos zöld-borostyán levele vasgáliccal (Hedra helix+FeSO4)
-szürkésbarna és nyers-természetes gyapjúszín

Egy kis falvédő, szkíta módra

Úgy látszik, hogy a párnamániámmal együtt a szkíta nemezek iránti szeretetem sem akar csillapodni. És úgy látszik, hogy jót tesz, ha maradékokból dolgozok, amik már csak zavarnak a műhelyben. Így kezdődött el a legújabb munkám is. Az eredetije egy pazyrikban talált szkíta nyeregtakaró. Nagyon tetszett a minta, de nem akartam semekkorában, sem a minta pontos követésével dolgozni. Véletlenül találtam rá kallódó előnemezeimre, néhány marék színes gyapjaimra és már el is készült a terv.
Ami nagy büszkeségem, hogy ugyan nem mindegyik szín növénnyel festett, ám mindegyik előállítható növényi festéssel. Ezen felül csak lencérnát használtam mindegyik varrásnál, valamint a szegésnek használt gyapjúzsinór kézzel sodort és növényfestett holmi, amiért ezúton is köszönetet kell mondjak a holland Anton barátomnak, akitől kaptam.
Ami meglepő volt, hogy a domborítás volt talán a legkisebb része a munkának. Mivel az eredeti is domborított minta volt, így ezt semmiképpen nem akartam kihagyni. Viszont a széleket farkasfogazni akartam, nomád módon, mindenféle előrajzolás nélkül hímezve és ez irdatlanul sok időbe került. És szabályos sem lett. De itt azért meg kell jegyeznem, hogy a mai napig nem találtam olyan nomád nemeztakarót, amin egy ilyen jellegű hímzés szabályos lett volna.
Maga a takaró 97x80 centiméteres lett. Viszont annyira megtetszett, hogy ennyire erősek a színei, hogy ezt a fajta színvilágot nem akarom feladni a jövőben sem.

És az eredeti, ötletadó darab:

Egy lengyel fesztiválról

Idén voltunk harmadik alkalommal Biskupinban, Észak-Lengyelországban. Az egész évem arról szólt eddig is, hogy ide kijuthassak. Idén ez fokozottan jelent meg. Itt találkozok messze élő barátaimmal évente egyszer és együtt, közös erővel hozunk létre egy működő kora-középkori falut.
Az én dolgom leginkább abból áll, hogy bemutatom a nemezelést, növényekkel festek gyapjat, szorgosan dolgozok és más nemezesekkel összeülve megvitatjuk a módszereket, amiket használunk.
Idén ez készült ott:

Négy takaró

Szokatlan kérést kaptam nem régen. Egy távoli ismerősöm keresett fel, hogy szüksége van négy darab 150x80 cm-es nemeztakaróra és szeretné, ha én készíteném el ezeket. Két teljesen minta nélküli, nyers színűről és két mintásról volt szó. Annyi kitétel volt, hogy a mintáknak kora Árpád-kori kőfaragások alapján kell elkészülnie, azok kisebb-nagyobb módosításával.
A négy takaró elkészült, de a minta nagyon feladta a leckét, mivel kimondottan kerülnöm kellett a honfoglalás korszakának palmettás tarsolyait, csak egy szűk keretből válogathattam. A végeredménnyel többnyire elégedett vagyok, bár lehet hogy egyszer újra elkészítem a mintásakat, de akkor már teljes mértékben a saját szám íze szerint.

Szkíta griffes falvédő

Nagyon régen szemezek a pazyriki kurgánok anyagával, azok közül is különösen a tetoválásokkal. Számomra rendkívül érdekesek, már csak azért is, mert sok tekintetben inkább el tudnám képzelni őket a modern világ pszichedelikus látomásai között, mint egy két és fél ezer éves távlatban.
Most régi vágyaim egyike teljesült, elkészítettem az egyik mintát. Eredetileg nagyobban és jobban kidolgozva akartam több alakot megcsinálni, de végül így alakult. Ennél a munkánál kijelenthetem, hogy minden ízében (kivéve a gyapjú fajtáját) megfelel a két és fél ezer éves nemezkészítés követelményeinek. Domborvarrott a minta, márpedig a szkíták használták a domborvarrást. Zsinórszegett, és erre is van lelet. A minta pedig kis módosításokkal egy tetoválásból indult ki, magam nem sokat nyúltam bele.

Viking ülőpárna

Sajnos egy kicsit elmászott a minta. Ezt azóta sikerült jobban begyakorolni. Gondoltam rá, hogy egy komplett sorozatot készítek ilyen kis ülőszőnyegekből, 40 cm-es átmérővel.