Kínai erszény - nemezből

Korábban egy kedves barátom mutatott nekem egy selyembrokátból készült kínai erszényt, ami szabásában nagyon hasonlított egy korai ujgur nemez erszényre, viszont jól megfigyelhető volt a felfüggesztése. Külön érdekessége volt még ennek az erszénynek, hogy textilgombbal záródott, ami ugyanabból az anyagból készült, mint maga az erszény. Mivel az ujgur nemez típus csak apróságokban tér el ettől a kínai darabtól, úgy döntöttem, hogy készítek egy erszényt a kínai mintájára, csak nemezből, viszont a felfüggesztés és a zárás megoldásainak megtartásával. Ehhez a munkához egy piros nemezt használtam fel, amit remekül kiegészített a szegésekhez használt piros selyemzsinór, valamint a szájszegéshez, a felfüggesztéshez és a záráshoz használt piros alapon mintás selyembrokát.
Ez lett belőle:

A gombolás:

Az erszény szája:

És az erszény hátulja, ahol a felfüggesztés és a záráshoz szükséges szalag is megfigyelhető:

Az eredeti kínai darab:

És az ujgur változat, ami nemezből készült. Itt a kínai és az ujgur fedelének formai hasonlóságát érdemes megfigyelni:

Ibrány-Esbóhalmi mintás párna

A párnákból sosem elég. A honfoglalás időszaka pedig kimeríthetetlen tartalékokat ad a minták tervezéséhez. Ahogy az eddigieknél is, úgy most is némileg eltértem az eredeti mintától, illetve kiegészítettem azt, így alakult ki egy fiúgyermeknek szánt párna végleges motívuma is. Természetesen a mintához kizárólag növényekkel festett, illetve természetes gyapjúszíneket használtam, a mintát pedig varrással tettem plasztikussá.

Ibrány-Esbóhalmi tarisznya

Valahogy a biskupini régészeti fesztivál előtt minden évben készül pár olyan munkám, amit kiemelkedőnek tartok. Így van ez ezzel a tarisznyával is. Egy Ibrány-esbóhalmi honfoglalás-kori hajfonatkorong mintája volt az alap, azt nagyítottam fel, gondoltam tovább és csináltam meg növényi színekkel, domborítva.
A tarisznya záródását egy bőrfülbe fűzhető bőrszíj adja, aminek a végét Szabó Róbert barátom csontverete díszíti.

Fehér tarisznya

Egy új fehér tarisznya. Közepes méret, tehát kisebb valamivel A/4-nél. A mintája domborított, növénnyé alakuló állatalakos, amire van példa más formában többek között a honfoglalás-kori hajfonatkorongokon. A tarisznya formája a tarsolyok formáját követi.

Két újabb tarisznya

Részben még mindig Aleks barátom hatása alatt, részben a nyáron elkezdett és be nem fejezett munkák elkészítésének tüzében fogant a két legújabb táska. Előbbi az urnes-stílus jegyében,míg az utóbbi a palmettás magyar mintavilágból fakadva. Mindkettő domborított mintájú, megerősített vállpánttal.
A viking-mintás táska legnagyobb szélessége 40 cm,magassága szintén és a legnagyobb mélysége 5 cm. A vállpántjára felkerült egy bőrszalag is, hogy masszívabban tartson.
A palmettás tarisznya legnagyobb szélessége 35 cm, magassága 37 cm, illetve szintén 5 cm a legnagyobb mélysége. Ezen egy a feleségem által szőtt rombuszmintás szalag erősíti a vállpántot.

Tarisznyák

Még tavaly erősen megcsappant árukészletemet tematikusan töltöm fel jelenleg. Ebben az esetben ez azt jelenti, hogy egy nekifutásra a fejfedők, egyre a tarisznyák stb. vannak meg. A legutóbbi téma a tarisznya volt. Három nagyobb készült (illetve egy még most is). A két teljesen befejezett darab állatmintás lett, mind a kettő domborvarrott, a lovason magam készítette agyaggomb is van. A lómintás egy szkíta veret alapján készült, kizárólag természetes színekkel. A szarvasos színeinek a nagyja szintén természetes festésű.
Íme:

Az új tarisznyám

Az első nemeztarisznyámat több évi kegyetlen használat után, de végül letettem, mivel már nagyon kopott volt, amit nem is csodálok, mert mindent kapott, amit csak lehetett. A következő nemeztarisznyámat csak kivettem az árumból és elkezdtem használni, de végül egy jóbarátomé lett. Így, mivel nem volt már, a feleségemét használtam, nem is kevés ideig.
Nem régiben befejeztem egy nagyon nagy kaliberű munkát és hogy levezessem a bennem lévő energiákat, gondoltam, készítek egy kis válltarsolyt, amit vihetek majd legközelebb eladni. Csakhogy az előnemezek mérete a vártnál jócskán nagyobbra sikerült, így mire kigyúrtam, már tudtam, hogy készül az új tarisznyám. A mintáját domborítottam, a vállpántot egy bőrszalaggal erősítettem meg, tettem rá Szabi Róbert barátom által készített csont csatot és a zárószíjra egy csontveretet, majd elvittem egy kiállításra így, frissen, használatlanul.
Erről van szó:

Párnamánia

Nincs mese, be kell ismernem, párnamániában szenvedek. Alig készült el az előző,már itt a következő, amit amíg varrtam, megfogalmazódott a következő kettő terve a fejemben.
Miért is? Több oka van. Talán leginkább, hogy a korhű tizedik századi táborképbe beleillik és irdatlanul kényelmes. Vagy mert így van hová kerülnie a maradék és már semmire nem jó nemezcafatoknak. Az is fontos tétel, hogy rengeteg variációs lehetőség van. Eddig mindegyik más volt, ha a technika azonos is volt kettőnél, úgy a minták aránya a felületen, a színek mennyisége volt különböző. Még legalább tíz-tizenöt párna kell, mire nagyjából felismerem, hogy mik benne nagy vonalakban a lehetőségek. De úgy gondolom, hogy ez nem fog gondot okozni.
Íme a legújabb, növénnyel festett, domborított mintával és kizárólag természetes színekkel:

Négy takaró

Szokatlan kérést kaptam nem régen. Egy távoli ismerősöm keresett fel, hogy szüksége van négy darab 150x80 cm-es nemeztakaróra és szeretné, ha én készíteném el ezeket. Két teljesen minta nélküli, nyers színűről és két mintásról volt szó. Annyi kitétel volt, hogy a mintáknak kora Árpád-kori kőfaragások alapján kell elkészülnie, azok kisebb-nagyobb módosításával.
A négy takaró elkészült, de a minta nagyon feladta a leckét, mivel kimondottan kerülnöm kellett a honfoglalás korszakának palmettás tarsolyait, csak egy szűk keretből válogathattam. A végeredménnyel többnyire elégedett vagyok, bár lehet hogy egyszer újra elkészítem a mintásakat, de akkor már teljes mértékben a saját szám íze szerint.

Keleti kényelem

Mivel a hagyományőrzésben is, illetve az érdeklődés tekintetében is egyre inkább keleties vonulatot követek, szinte azt kell mondjam, pont jókor jött Péter barátom egy apró megjegyzése az Ipoly Arnold által említett hengerpárnákról, amelyeket elődeink használhattak a korai időkben. Ezekre elég sok ázsiai analógia van, így kíváncsiságtól hajtva neki is álltam és készítettem párat. A díszítéshez a magyarországi 9-10. századi leletanyagból vettem ihletet és nem sajnáltam a hímzőfonalat (hímzett nemere egyébként szintén sok helyen van példa), így végeredménynek egy gyapjúból készített, gyapjú- és nemezmaradékokkal kitömött és gyapjúfonallal hímzett párnát kaptam, amin meglepően kényelmesnek tűnt hosszabb távon is ülni, valamint alváshoz is kiválónak találtatott. Az elsőt aztán követte a második, majd a harmadik, amelyért külön köszönet illeti Karolina Kruegert a különleges gyapjúért (wrzosówka).
Persze nem lehetett nem összepróbálgatni, hogyan is jó a takaró, a kis, lapos ülőpárnák és a hengerpárnák kombinációja. A végeredmény tiszta, szépen lehatárolt terület és igazi, keleti kényelem.

Mintás tarsoly az újfehértói tarsoly méretében

A vesszőparipám lett az újfehértói tarsoly. Alig tenyérnyi és egyszerű, mégis igen mutatós. Mert a korában nem kellett beleférnie a telefonnak, az igazolványoknak, a kulcsnak, szemüvegnek, csak egy pár nem is túl nagy méretű dolognak.
Mostani kísérletem azt a célt szolgálta, hogy megnézhessem, hogy sima domborított varrással mennyit lehet kihozni belőle. A tarsolyzáródását viszont megváltoztattam. A panovói mordvin tarsolyból indultam ki, aminek a zárását magyar darabokon is meg lehet találni. Sőt, talán lassan ki is jelenthető, hogy ez általános és elterjedt a 9-10. század pusztáin. Még jobb lenne viszont, ha a szíj hátul is körbeérne és egy csatban végződne. Viszont mivel vannak bújtatós tarsolyok, én is ezt a megoldást választottam. A zárószíjra került egy csontfaragás is, Szabó Róbert barátom munkája.
A minta választása érdekesebb kérdés. A honfoglalás idejéből konkrét madárábrázolásról nem nagyon tudok. Mégis ragadozómadarat akartam mintázni, amihez a meglévő leleteket, illetve a különféle magyar vonatkozású griff-ábrázolásokat vettem alapul.

Az első dobtartóm

Az első dobtartóm. Mintájában a honfoglalás idejének palmettás motívumvilágát követi. 60 cm átmérőjű és 15 cm széles kávájú dobhoz készült.

Varrós táska

Régi problémám, hogy ahogyan otthon is, úgy a különböző rendezvényeken is rendszeresen keresnem kell a varráshoz szükséges legfontosabb dolgaimat. Ez igen kellemetlen, főleg, amikor sietni kellene. Így muszáj voltam erre a gondra válaszul készíteni egy táskát, amiben minden szükséges holmi (modern is, ezer éves mintára készült is) elfér.
A forma alapjának egy megnagyobbított tarsolyformát vettem. A minta alapjának a 9-10. századi tarsolylemezek palmettás mintáját használtam fel, ám belenyúltam és "állatosítottam" rajta. A tarisznya anyaga egy barátom, Karolina Krueger által küldött orosz és mongol karakül gyapjú lett.
Ezzel végre készen lett egy alap varrós felszerelés a tizedik századi hagyományőrzéshez.
A jövőben persze majd lesz bővítve, kerül mellé mérce, vászonba csomagolt égetett szén a rajzoláshoz és így tovább.
Jelenleg ennyi:
-nemeztarisznya természetes színű orosz és mongol karakül gyapjúból a varrós cuccnak saját készítésű és szabad tűzön égetett agyag gombbal
-kovácsolt vas olló és kézzel varrt szarvasbőr tok (az ollót a Kram Korkonti csapatától vettem)
-kézzel faragott csont tűtartó egy csont- és egy vastűvel (Szabó Róbert munkája)
-egy szúróár
-bogozónak használt agancsvég (majd még befejezem)
-kendercérna és fonalak.
És mindez elfér a tarisznyában.

Két szarvasos kis tarisznya

Ennek nem sok története van. A szarvasalakok a szkíta és a honfoglalás korának ábrázolásai alapján készültek. A tarisznya mérete 19x16x5 centi. A szalag kézi szövésű, a csat kézzel faragott csont, Róbert barátom munkája.

Domborvarrott válltáska a bécsi szablya alapján

A bécsi szablya motívumvilága számomra igen inspiráló. Nem a mostani az első eset, hogy ezt veszem alapul, hiszen összetettsége, burjánzása szinte egyedülálló a honfoglalás-kori anyagban. Lassan elmondhatom magamról, hogy ez lesz az egyik fő témám.
Íme a legújabb darab:
Domborvarrott válltáska. A minta a bécsi szablya díszítése alapján készült. A vállpánt kézi szövésű szalag, Palotás Zsófia munkája. A csatot Bíró Csaba készítette.

 

Egy tarsoly a Páromnak

Az ilyen munka mindig nehéz. Az ember a szeretteinek dolgozik a legszívesebben és a legtöbb időhúzással, mert minél jobbat akar. Úgy érzem,most ezt sikerült elérnem. A minta a bécsi szablya veretei alapján készült el. A zárószíj végverete Bíró Csaba munkája.

Tarsolyok

A legújabb kísérlet az újfehértói tarsoly több különböző módon való koppintása. Ezekben a munkákban a méret megfelel az említett tarsoly méretének, illetve a díszítés jellege is azonos.

Domborított tarsoly-veretes módra

Az alábbi tarsolyhoz hasonlót, csak domborítás helyett verettel ékesítve többet is találtak. A minta elosztása változó ezeknél, van, ahol kis elemekből körbemegy az egész tarsolyperemen, van ahol csupán annyi, mint ennél a tarsolynál is. Ezt a munkát így egy kísérleti darabnak tartom, amiben is a fő szempont a mintaelosztás nemezbe interpretálásának megfigyelése volt. Véleményem szerint sikeresen.

Színesmintájú süveg

Magyar süvegre azzal egykorú (esetemben kora-középkori) képet találni lényegében lehetetlen. Vagy analógiákat használunk a rekonstruálásukhoz, vagy leírásokat, vagy egyszerűen a magyarsággal kapcsolatban élőnépek hagyatékához nyúlunk. Az egyik új próbálkozásom a leírásokra alapszik, László Gyula felfogásában. Nem régen került hozzám az Ötven rajz a honfoglalókról című könyv és annak alapján készítettem egy süveget színes mintával, ezüstrókaprémmel.

Néhány új tarsoly

Nem akarok minden jobban sikerült tarsolynak és süvegnek külön bejegyzést írni, így ha nem valami újítás jelenik meg egy munkában, összevonva, többet egyszerre mutatok be.
Az első alanti tarsoly arányaiban nemköveti ugyan a rusz és magyar tarsolyok arányait, de alakjában azokból indultam ki. A mintához egy magyar tarsolylemez hálószerűen felépülő motívumát használtam kiindulásként.

A másik tarsoly arányaiban követi a rusz és magyar tarsolyok arányait. A minta a bécsi szablya motívumaiból kiindulva készült el.