Alán játékmadár - nemezből

Egy újabb darab Moscsevaja Balkából. A madár eredetije bőrből készült. Hogy mivel van tömve, azt nem tudom, sajnos semmilyen forrásom sincsen rá. Így nem mondom, hogy rekonstrukció készült, hiszen nemezből dolgoztam és a szabás után visszamaradt nemez"hulladékkal" tömtem ki a madarat. Az eredetihez hasonlóan kívülről varrtam, a varrásban pedig egyetlen csomó sincsen.
Az viszont nagyon foglalkoztat, hogy ez csak játék, vagy valamilyen szimbolikus dolog (is)?
Az eredeti darab méretezését nem tudom. Így a mellette lévő tárgyak alapján 40x35c8 cm lett.
Íme az eredeti:

És a nemez változat a műhelyemből:

Szőrcsizma, nemezharisnya

Ez a darab kivételesen a saját nemezeim közé tartozik. Túrára készülve gondolkodtam el azon, hogy ha a nomád világ a korai középkorban nem használja a gyapjúszőtteseket, akkor vajon hogyan oldja meg, hogy télen se fázzon. Először Ibn Ruszta leírásába futott bele, aki egy igen komoly réteges öltözködésről tájékoztatott. Eztán jöttek az analógiák, ahol is meglepő mennyiségű nemezcsizmába, nemezzokniba botlottam, amelyeket sok helyütt a mai napig is viselnek. És persze kerültek elő ábrázolások is szép számmal. Viszont találtam egy 10-11. századra datált mongol nemezzoknit is, illetve annak a töredékét. Ebből a töredéknek, illetve egy moscsevaja-balkai, vászonból és brokátból összevarrt harisnyának a szabásmintájából készült el a saját darabom. Viselése kimondottan kényelmes, hogy húzza lefelé a szíjat, amihez kötve van csak az elején kellemetlen, idővel megszokható.
A legnagyobb furcsasága a dolognak, hogy az ülep és az ágyék szinte teljesen fedetlen, csupán egy réteg lenvászon takarja, de igazából ez is csak gyalogosan rossz, lovon ülve máris jobb a hőérzet.
A szőrharisnya elkészítéséhez természetes barna gyapjat használtam fel. A megkötők bőrből vannak, a felső szélen pedig hernyóselyemmel szegtem.
A varrásokat a belső oldalon követtem el, duplára vett lencérnával, apró oda-vissza öltésekkel, hogy a lehető leginkább ellenálló legyen. Ettől lett egy pici borda a belső oldalon a varrásnál, de ez csak a talpon zavaró, ott is csak addig, ameddig szépen össze nem taposom. Ahhoz meg elég pár hétvégényi viselés.

Ez a forrásom:

Ez pedig a szabásminta.

És itt a kész nemezzokni:

Egy új nomád párna

Moscsevaja-Balkában találtak egy lenvászonból és brokátból készült párnát. Teljesen dísztelen volt, szalmával tömve. Sikerült kiderítenem, mekkora a hossza (54 cm) és ez, valamint a kép alapján megsaccoltam a többi méretét. Így készült el az új nomád párna, ami anyagában és díszítettségében is eltér az eredetitől, viszont aminél minden felhasznált anyag természetes, növényi színezést kapott.
Mint utóbb kiderült, jócskán elszámoltam a méreteket, aznap, amikor a párna elkészült, találkoztam a Hagyomány és múltidéző oldalán a lelet pontos méretezésével, de ez szerintem semmit nem von le az értékéből. Az eredeti 54x24x6 cm, az enyém 54x18x8.
A felső rész mintája a nomád világban elterjedt shyrdak-technikával készült, akár csak az oldalrészen a szintén gyakori nomád motívum, a farkasfogazás.

Senmurv-mintás tarisznya

A másik olyan munkám, amit a nyaram végéről kiemelkedőnek találok szintén egy tarisznya (úgy látszik, ez a méret fekszik a legjobban). Ennek a mintáját egy kaukázusi kaftánról vettem, illetve alakítottam át egy kevéssé. A kabát eredetije 8. századi.
Nyilván itt is csak természetes színeket használtam, a formákat pedig domborítással tettem plasztikussá és részletesebbé.
A tarisznya záródását egy bőrfülbe fűzhető bőrszíj adja, aminek avégét Szabó Róbert barátom csontverete díszíti.

Egy újabb balkai cipő

Az alábbi cipőt megcsinálni régi álmom. Nemrégen egy anyagból maradt ki valamennyi, így neki tudtam állni és elkészítettem. Furcsa volt, hogy ezt egykoron vékonyabb bőrből készítették, s a talpán volt a varrás. A én esetemben ez nagyon megnehezítette a külön talpazást, mivel a cipőnek eleve nincsen kimondottan talpnak alakított része, így van valamennyi gyűrődés az anyagban, ha viselem. Végül sikerült egy lazábbra hagyott szarvasbőr darabbal megoldani a talpat, amit végülis szironyozó varrással rögzítettem.
A cipő maga nyers színű gyapjúból készült, a fonalmunkát természetes szürke és festett bordó gyapjúfonallal oldottam meg, a cipő szájának szegését pedig diókopáccsal festett lenvászonnal.

Az eredeti szabásmintája.

Rekonstrukció-nemezköntös egy perzsa lelet alapján

Két éve szeretném megcsinálni magamnak ezt a köntöst és végül is egy kis házi íjászverseny,amit én szervezek győzött meg arról, hogy itt a ideje, mivel terepen leszünk, hideg időben és korhű viseletben. Sajnos a köntös eredetijéről nincsen képem, viszont azt tudom, hogy nem nemezből készült, ahogyan azt is, hogy nemezből jó eséllyel készülHETtek kabátfélék is a korai középkorban.
Egy egyszerű szabásmintából indultam ki végül,amiről gyorsan bebizonyosodott,hogy nem annyira arányos, mint kellene. Ezt leszámítva egy helyen, a hátsó vállvarrásnál kellett kivágnom egy darabot, mivel a merev anyag miatt úgy nézett ki, mintha szárnyai lennének.
A munkát a Párom, Palotás Zsófia segítette szorgos szövésével. Az Ő keze munkája az összes szegésnek használt szalag, amiket természetesen gyapjúból szőtt. A bronzpitykéket Ádámffy Zsigmond készítette.
A kész darabot először felöltve próbáltam ki. Szerencsére esett a hó, úgyhogy a hideg- és szélállóságról gyorsan tanúbizonyságot is tett. A mozgásban összesen könyökben akadályozott, de amint betörik az anyag, ez sincsen többé. Panyókára vetve, vagy a két vállon hordva is igen melegnek bizonyult, minusz néhány fokokat meg sem éreztem benne.

Hátulról:

Mozgásteszt: itt látszik, hogy a hónalj bővítései lehetővé teszik a kar szabad mozgását a nemez merevsége ellenére is:

És a rajz,ami alapján dolgoztam: