Kínai erszény - nemezből

Korábban egy kedves barátom mutatott nekem egy selyembrokátból készült kínai erszényt, ami szabásában nagyon hasonlított egy korai ujgur nemez erszényre, viszont jól megfigyelhető volt a felfüggesztése. Külön érdekessége volt még ennek az erszénynek, hogy textilgombbal záródott, ami ugyanabból az anyagból készült, mint maga az erszény. Mivel az ujgur nemez típus csak apróságokban tér el ettől a kínai darabtól, úgy döntöttem, hogy készítek egy erszényt a kínai mintájára, csak nemezből, viszont a felfüggesztés és a zárás megoldásainak megtartásával. Ehhez a munkához egy piros nemezt használtam fel, amit remekül kiegészített a szegésekhez használt piros selyemzsinór, valamint a szájszegéshez, a felfüggesztéshez és a záráshoz használt piros alapon mintás selyembrokát.
Ez lett belőle:

A gombolás:

Az erszény szája:

És az erszény hátulja, ahol a felfüggesztés és a záráshoz szükséges szalag is megfigyelhető:

Az eredeti kínai darab:

És az ujgur változat, ami nemezből készült. Itt a kínai és az ujgur fedelének formai hasonlóságát érdemes megfigyelni:

Szogd tarsoly-kidíszítve

Az előző bejegyzésemben tárgyalt szogd freskó alapján készült tarsolyt gondoltam kicsit tovább. Maga a tarsoly jellegében nem is teljesen tudom, hová sorolható. A középmotívum egész Ázsiában elterjedt szinte, gyakorlatilag valahány nomadizáló nép használja. Ahogy a rátétes technikát, illetve a rátétre való láncöltéses ráhímzést is. A mintát körben letűzéssel követtem, ami megint csak nem ritka. Ahogy a hunoknál ott van, úgy ott van a mai napig például a mongoloknál. A tarsoly lehajló részén, ahol az előlap és a hátlap elválik egymástól, szintén tűzött díszítés van, szintén olyan motívumokból, amik nagyon gyakoriak a nomád világban (vonalakkal keretezett félkörminták). A tarsoly szájánál egy ujgur tarsoly megoldását követve fehér vászonrátétet használtam tűzött piros mintával. A széleket rozmaringolás díszíti, az alsó varrást kétemeléses szironyöltéssel dolgoztam el.
Mindezek ellenére meglepő, hogy maga a koncepció számi tarsolyok alapján kezdett bennem kialakulni.
Leginkább úgy foglalnám össze ezt a darabot, mint egy szogd freskó alapján kigondolt formájú, viszont a leggyakoribb ázsiai motívumokból felépülő, összetett mintázási technikájú, viszont a korai középkorhoz mind technikájában, mind formavilágában alkalmazkodó tarsolyt.
Sajnos azonban a minta picit elcsúszott, nagyjából 2 mm-rel, amit mire észrevettem,már a fele minta készen volt.
Maga a tarsoly 10x10x3 cm-es. A zárását egy vésett csontdísz adja egy bőrszíjra függesztve. Köszönet a csontért Türk Ferencnek!

Szogd freskóból nemeztarsoly

Hogy egy tarsoly nemezből legyen, arra van példa a nomád világban. Hogy messzebbre ne menjek, saját honfoglalás-kori örökségünkben is van egy darab, mégpedig a szolyvai tarsolylemez, amelyiknek a hátoldalán nemezmaradványokat találtak. De jó példa a korábbi cikkeim között szereplő türk temetkezésből származó pici tarsoly, vagy az ujgur tarsoly a Taklamakán-sivatagból, ami teljes egészében ránk maradt.
Ezen darabokon felbuzdulva keresett fel dr. Kenéz Árpád azzal a kéréssel, hogy készítsek el neki egy tarsolyt a penjikenti szogd freskók alapján. Igen nehéz dolgunk volt, mivel a freskókon a tarsolyok rendkívül sötétek, így sem a zárószíj vezetése nem látszik (számomra) egyértelműen, sem a fedél formája, sem hogy bővítős, vagy nem az ott látható tarsoly.
Végül az ismert analógiák alapján (lásd fent) arra a döntésre jutottunk, hogy az általunk készített darabban legyen bővítő, mivel önmagában elég pici volna és a nemez merevsége miatt nehéz lett volna hozzáférni a benne lévő holmihoz.
A legtöbb kérdés azonban a fedéllel kapcsolatos volt. Végül úgy döntöttünk, hogy lekerekítjük a fedélrészt, mert ha meghagytuk volna csúcsosan, mint amilyen a képeken a tarsoly sziluettje, könnyen felkunkorodhatott volna idővel.
Mikor a nemezes résszel elkészültem, elküldtem a darabot dr. Kenéz Árpádnak, aki elvégezte az utómunkákat. Csatot tett rá, valamint a panovói tarsolyhoz hasonló bőrözéssel látta el.
Végeredményben egy olyan tarsolyt kaptunk, ami rendkívül praktikus, nem nagy, de mégis elég, viszont semmiképpen nem mondanám rá, hogy garantáltan rekonstrukció. Inkább a meglévő források hiányosságainak saját kútfőből való kitöltésével készült darab.

A forrás:

És a végeredmény:

Erszény egy türk sírban talált darab alapján

Egy korábban VI., ám később, idei publikáció szerint a X. századra datált feltételezhetően türk női lovastemetkezés során eltemetett, nemez erszényről is publikált fényképet az alábbi cikk:
http://www.ikon.mn/n/uj1
A nemez erszény azonnal megfogott. A letisztult, egyszerű formákat igen kellemesnek szoktam találni, így végül elhatároztam, hogy elkészítem, amilyen pontosan csak tudom ennek az erszénynek a másolatát. Sajnos viszont a cikkben szereplő fénykép az egyetlen, ami rendelkezésemre állt, így sem a pontos méretezést, sem a szélek szegését, sem a záródás és az esetleges felfogatás módját nem tudtam pontosan kinézni. Végül az alábbi megoldások mellett döntöttem.
Valószínűnek azt találtam, hogy az erszény négy darabból, vagy háromból készült. Ez azért kérdés, mert az erszény alján egy enyhe öblösödés látható, ami vagy a használat során alakult ki, vagy eleve egyel több darabból volt varrva, mint az előző példa esetében és az öblösödő rész egy varrást jelez. Így elkészítettem mind a két variációt.
A széleket végül sodort gyapjúzsinórral dolgoztam el. A képen ehhez erősen hasonló látható, ám fenntartom a tévedés lehetőségét.
A záródásnak mivel semmi nyoma nem látszik, ezért egy korábban elkészített taklamakáni nemeztarsoly záródását vettem alapul és sodort gyapjúzsinórral, illetve -fonattal oldottam meg a kérdést.
A képeken látható darabokra függesztő nem került, mivel a kép ebben a kérdésben sem egyértelmű.
A méretezést a kés markolatához viszonyítva végeztem, így az erszény legnagyobb szélessége 10,5 cm lett, legnagyobb magassága pedig 12, illetve 10,5 cm, a darabok számától függően.
Így születtek meg az alábbi darabok:
Íves aljjal, négy darabból varrva (ami a személyes voksom is lenne a taklamakáni darabot is figyelembe véve):

Illetve a három darabból varrott változat:

Végül pedig az eredeti:

Erszény a Tarim-medencéből

Ezt az évet szeretném rekonstrukciós törekvések kiélésére is felhasználni. Ennek tükrében készült el a legújabb darabom és erősen meg is nyerte tetszésemet, pedig meg kell mondjam, sok helyen homályos számomra,milyen lehetett az eredetije a darabnak, mivel összesen egy fényképem van róla, így muszáj voltam logikázni.
Ennek az erszénynek az eredetije a 8-9. századkörnyékén készült a Tarim-medencében. Szimpatikus, fenséges szépségű hely, Taklamakán ide, vagy oda. Az eredeti erszény fehér nemezből készült, a szélein piros gyapjúfonállal tűzött szegéssel, négy darab nemezből.
A munka során bármennyire is figyeltem, nem fedeztem fel a bővítő szalagon toldást, így az nálam egy darabból készült. Plusz egy másik darab volt a belső lap. Az erszény elejét és hátulját általában egy darabból szoktam készíteni, de mivel a lelet négy darabból készült, úgy gondoltam, hogy itt lehetett valahol a toldás, így végül az eleje és a hátulja lett a két további lap, kizárásos alapon.
Sajnos méretezést sem találtam az erszényhez, így a zárózsinórt vettem alapul a méretezésnél, illetve a praktikumot. Ha ez egy erszény, nyilván nem lehet tarisznyaméretű, sem pedig túl kicsi. Végül egy 10x15-ös méretben állapodtam meg.
Még két zavaró dolog volt. Az egyik a nem varrott anyagszélek, amiknél az a benyomásom volt, hogy vagy le voltak dörzsölve erősen, hogy így kapják meg a gömbölyded formájukat, vagy pedig valamilyen textilrátét lehetett a peremeken. Utóbbit erősíti meg az is, hogy a fedőlapon két sorban látható a tűzés, egymást erősen követve, sok helyütt átfedve. Mintha előbb az egyik, aztán a másik oldalról varrtak volna fel valamilyen rátétet. Ebből kiindulva én fehér lenvászon rátétet használtam minden nem varrott peremen és ezt tűztem le piros lencérnával.
Az utolsó kérdőjel a záródás kérdése volt. A záródáshoz két sodort zsinórt látni összesen. Az alsó egyértelmű, az erszény aljához volt varrva, az egyik vége pedig szabadon volt. A másik inkább kérdőjeles, mivel az a tarsoly fedlapjára volt rögzítve, de bizonytalan, hogy csak az egyik, vagy mindkét vége, amivel így egy hurkot adna. Én az előbbi megoldás mellett döntöttem, így az erszényem zárhatóvá vált.

Sajnos digitális változatot nem találtam az befotózott eredetiről, nekem pedig könyvben van csak meg, onnan fényképezni pedig nem elég jó a fényképezőgépem, de idővel, ha találok valahol egy jó fotót, bepótolom ezt a hiányt.

Addig is a magam forrása Vetró Mihály Nemez-A teremtő kelme című munkájának 89. oldala.

Frissítés: Vetró Mihály a Nádudvari Kézműves Iskola nemezes oktatója küldött nekem két fényképet, amiken a részletek kiválóan látszanak. Ezek alapján jól gondoltam, hogy az erszény hátulsó és belső lapja azonos méretű, valamint, hogy a nem varrott peremeken textilrátét található és az lett letűzve, illetve hogy a tarsolyfedélen lévő zsinór nem hurkot alkot, hanem csupán az egyik vége van levarrva, így a tarsoly megkötős megoldással záródik.
Alant közlöm a két képet is, amiket nagyon köszönök Vetró Mihálynak!

Az erszény eredetije:

És a saját változatom:

Viking módra

Egy litván barátom, Aleksander inspirálására kicsit utánanéztem a vikingek urnes-stílusának. Nekem rendkívül megtetszett a több, különböző vastagságú vonalak kígyózása, összefonódása, amit bámulatos következetességgel tudtak elkészíteni. Úgy döntöttem hát,megnézem, hogyan is mutat ez nemezen. Elsőre két kisebb munkát akartam csak csinálni, viszont itt rögtön abba a gondba ütköztem, hogy ahogyan szerettem volna, előnemezesen, úgy a vonalak vékonysága miatt nem lehetett. Viszont van bőven hímzett díszítésű nemez is a történelmi hagyatékban, így hát ezt a megoldást választottam végül. Egy kisebb tarsoly készült, az tömöttre hímezve, illetve egy kisebb női tarisznya, az csupán kontúrosan hímezve. Mindkettő gyapjúfonallal lett díszítve, lencérnával lett varrva és Grzegorz Pilarczyk által öntött gombokkal záródik.

Mintás tarsoly az újfehértói tarsoly méretében

A vesszőparipám lett az újfehértói tarsoly. Alig tenyérnyi és egyszerű, mégis igen mutatós. Mert a korában nem kellett beleférnie a telefonnak, az igazolványoknak, a kulcsnak, szemüvegnek, csak egy pár nem is túl nagy méretű dolognak.
Mostani kísérletem azt a célt szolgálta, hogy megnézhessem, hogy sima domborított varrással mennyit lehet kihozni belőle. A tarsolyzáródását viszont megváltoztattam. A panovói mordvin tarsolyból indultam ki, aminek a zárását magyar darabokon is meg lehet találni. Sőt, talán lassan ki is jelenthető, hogy ez általános és elterjedt a 9-10. század pusztáin. Még jobb lenne viszont, ha a szíj hátul is körbeérne és egy csatban végződne. Viszont mivel vannak bújtatós tarsolyok, én is ezt a megoldást választottam. A zárószíjra került egy csontfaragás is, Szabó Róbert barátom munkája.
A minta választása érdekesebb kérdés. A honfoglalás idejéből konkrét madárábrázolásról nem nagyon tudok. Mégis ragadozómadarat akartam mintázni, amihez a meglévő leleteket, illetve a különféle magyar vonatkozású griff-ábrázolásokat vettem alapul.

Hímzett tenyérnyi tarsoly

Az alábbi tarsoly egy új hóbortom szüleménye. Találtam egy oldalt, amin balkáni és baltikumi motívumok garmadája szerepel és őszintén beleszerettem ezekbe a mintákba. Az alábbiakban egy balkáni tetoválás volt a munka alapja, azt alakítottam át egy kevéssé. Érdekessége ezeknek a mintáknak, hogy előfordulnak ezekhez nagyon hasonlóak Európa északi és északkeleti szegleteiben is, valamint Ázsiai északi régióiban is. Talán tekinthetőek univerzálisnak. Jellemzőjük, hogy nagyon egyszerűen, nagyon stilizáltan ábrázolnak egyszerűen megnevezhető dolgokat, tüzet, vizet, Napot, Holdat. Tulajdonképpen sokszor olyan formák is előfordulnak bennük, amelyeket a világ minden pontján ismernek. Ennek okán gondolom úgy, hogy egy Európa északi részétől a közepén át Ázsiáig ismert tarsolyformán helyük lehet.

A tarsoly bújtatója kézzel szőtt szalag, a zárása fagombbal van megoldva.

Egy tarsoly a Páromnak

Az ilyen munka mindig nehéz. Az ember a szeretteinek dolgozik a legszívesebben és a legtöbb időhúzással, mert minél jobbat akar. Úgy érzem,most ezt sikerült elérnem. A minta a bécsi szablya veretei alapján készült el. A zárószíj végverete Bíró Csaba munkája.

Tarsolyok

A legújabb kísérlet az újfehértói tarsoly több különböző módon való koppintása. Ezekben a munkákban a méret megfelel az említett tarsoly méretének, illetve a díszítés jellege is azonos.

Domborított tarsoly-veretes módra

Az alábbi tarsolyhoz hasonlót, csak domborítás helyett verettel ékesítve többet is találtak. A minta elosztása változó ezeknél, van, ahol kis elemekből körbemegy az egész tarsolyperemen, van ahol csupán annyi, mint ennél a tarsolynál is. Ezt a munkát így egy kísérleti darabnak tartom, amiben is a fő szempont a mintaelosztás nemezbe interpretálásának megfigyelése volt. Véleményem szerint sikeresen.

Néhány új tarsoly

Nem akarok minden jobban sikerült tarsolynak és süvegnek külön bejegyzést írni, így ha nem valami újítás jelenik meg egy munkában, összevonva, többet egyszerre mutatok be.
Az első alanti tarsoly arányaiban nemköveti ugyan a rusz és magyar tarsolyok arányait, de alakjában azokból indultam ki. A mintához egy magyar tarsolylemez hálószerűen felépülő motívumát használtam kiindulásként.

A másik tarsoly arányaiban követi a rusz és magyar tarsolyok arányait. A minta a bécsi szablya motívumaiból kiindulva készült el.

Hímzett viking tarsoly

Ez a tarsoly már nagyobb bővítővel készült, mint elődei, de így is megmaradt a tartása. Viszont jobban férni benne. A mintájának eredetijét egy viking motívumból néztem el. A zárógomb Ádámffy Zsigmond munkája.

Hímzett tarsoly

Ez a tarsoly a viking tarsolyok formája alapján készült. A mintája egy avar veret mintájából indult ki. A két nép találkozása erősen valószínűsíthető. Sok esetben nem lehet eldönteni, hogy egy-egy lelet viking, rusz, vagy avar, így a motívum és a tarsoly formájának kombinálása egyértelmű lehetőségként kínálkozott.
A tarsoly bővítőszalagja is, akár a fedőlapja gyapjúfonallal, kézzel hímzett. A tarsoly egy Ádámffy Zsigmond által készített pitykével záródik.
A tarsoly szélessége a szájnál 14 cm. A legnagyobb szélesség 18,5 cm. Magassága 15 cm. Mélysége a szájnál 2,5 cm, az aljánál 3 cm.
Ez az első olyan próbálkozásom, amikor ennyire kidolgozott hímzés van a fedőlapon, valamint hímzett a bővítő is. Úgy gondolom,érdemes ebbe az irányba is nyitni.
Érdekes megfigyelés volt, hogy az anyag a hímzéstől,akár a domborvarrástól a varrott részen mennyivel keményebb lesz. Úgy gondolom, néhány vágást biztosan kibír sérülés nélkül.