Szogd mintás tarisznya

A korai selyembrokátok szerintem gyönyörűek. Nagyon jellegzetesek, színesek, jól összeszedett mintájuk van. Különösen a szogdiai daraboknak. Egy ilyen selyembrokát mintáját vettem elő, hogy egy új tarisznyát készítsek. Eleinte keveset akartam változtatni rajta, de végül nem is lett olyan kevés a módosítás, mire egy technikailag szépen megvalósítható mintát kaptam. Értelemszerűen egy ilyen mintához kizárólag növényi festésű, illetve természetes gyapjúszíneket használtam fel, így került bele festőbuzérral, bodzával, csalánnal festett gyapjú is.
A tarisznya testének a már korábban kipróbált számí típust céloztam meg. Még ennek kicsit be kell törnie, használni kell, akkor szebb lesz az alakja.
A mintát domborítottam varrással, illetve kísértem tűzéssel. A szegésekhez kétemeléses szironyozást használtam a nem annyira látható helyeken, illetve rozmaringolást a látható helyeken.

Az eredeti selyem:

És a kész tarisznya:

Ha túl nagy a tarisznya

Egy korábban készült tarisznyát sikerült némileg elméretezni. Mivel kényelmetlenül nagy lett, átalakítottam egy hátizsákká. Íme:

Senmurv-mintás tarisznya

A másik olyan munkám, amit a nyaram végéről kiemelkedőnek találok szintén egy tarisznya (úgy látszik, ez a méret fekszik a legjobban). Ennek a mintáját egy kaukázusi kaftánról vettem, illetve alakítottam át egy kevéssé. A kabát eredetije 8. századi.
Nyilván itt is csak természetes színeket használtam, a formákat pedig domborítással tettem plasztikussá és részletesebbé.
A tarisznya záródását egy bőrfülbe fűzhető bőrszíj adja, aminek avégét Szabó Róbert barátom csontverete díszíti.

Ibrány-Esbóhalmi tarisznya

Valahogy a biskupini régészeti fesztivál előtt minden évben készül pár olyan munkám, amit kiemelkedőnek tartok. Így van ez ezzel a tarisznyával is. Egy Ibrány-esbóhalmi honfoglalás-kori hajfonatkorong mintája volt az alap, azt nagyítottam fel, gondoltam tovább és csináltam meg növényi színekkel, domborítva.
A tarisznya záródását egy bőrfülbe fűzhető bőrszíj adja, aminek a végét Szabó Róbert barátom csontverete díszíti.

Újabb kis tarisznya

Nyár elején egy ismerősöm felkeresett, hogy csináljak neki egy tarsolyt a pendjikenti falfreskók alapján, némi mintával feldobva. Én elkészítettem a tarsolyt, ám sajnos nagyobb lett a kelleténél, így egy másik, egyszerűbb mintával újrakezdtem végül. Az eredeti darab pedig kallódott, egészen mostanáig. Most előkerült, kivarrtam, befejeztem.
Persze a színek továbbra is természetesek (szürkésbarna-természetes gyapjúszín, sárga-diólevél).

Fehér tarisznya

Egy új fehér tarisznya. Közepes méret, tehát kisebb valamivel A/4-nél. A mintája domborított, növénnyé alakuló állatalakos, amire van példa más formában többek között a honfoglalás-kori hajfonatkorongokon. A tarisznya formája a tarsolyok formáját követi.

Viking tengeri kígyós tarisznya

Az előzőek nyomdokában csak természetes színekkel, domborvarrva.

Tarisznyák germánhoz

Folytatódik a kísérletezés. Ezúttal szintén két germán leletet vettem elő az v. századból, hogy azokból elindulva tarisznyákat készítsek. Az egyiknél a sok nagy felületen érintkező sínes folt, a másiknál pedig az egy nagy folt látható felosztása volt a feladat középpontjában. Előbbi feladatot domborítással, utóbbit sötétkék felületen való piros fonalas domborítással oldottam meg.

Variációk egy témára - germán mintás kicsi válltarsolyok

A szemem elé került egy hetedeik századi svédországi germán lelet és megihletett. Két különböző méretű és különböző megvalósítású tarisznyácskát készítettem hát. Egyiket a megszokott domborvarrással díszítettem, e ezúttal szürke lencérnát használtam a domborításhoz. A másik pedig életem első bőrrátétes munkája lett.
Még talán elkészítem ezt a mintát harmadiknak nagyban, színes mintás falvédőnek is.

Két újabb tarisznya

Részben még mindig Aleks barátom hatása alatt, részben a nyáron elkezdett és be nem fejezett munkák elkészítésének tüzében fogant a két legújabb táska. Előbbi az urnes-stílus jegyében,míg az utóbbi a palmettás magyar mintavilágból fakadva. Mindkettő domborított mintájú, megerősített vállpánttal.
A viking-mintás táska legnagyobb szélessége 40 cm,magassága szintén és a legnagyobb mélysége 5 cm. A vállpántjára felkerült egy bőrszalag is, hogy masszívabban tartson.
A palmettás tarisznya legnagyobb szélessége 35 cm, magassága 37 cm, illetve szintén 5 cm a legnagyobb mélysége. Ezen egy a feleségem által szőtt rombuszmintás szalag erősíti a vállpántot.

Viking módra

Egy litván barátom, Aleksander inspirálására kicsit utánanéztem a vikingek urnes-stílusának. Nekem rendkívül megtetszett a több, különböző vastagságú vonalak kígyózása, összefonódása, amit bámulatos következetességgel tudtak elkészíteni. Úgy döntöttem hát,megnézem, hogyan is mutat ez nemezen. Elsőre két kisebb munkát akartam csak csinálni, viszont itt rögtön abba a gondba ütköztem, hogy ahogyan szerettem volna, előnemezesen, úgy a vonalak vékonysága miatt nem lehetett. Viszont van bőven hímzett díszítésű nemez is a történelmi hagyatékban, így hát ezt a megoldást választottam végül. Egy kisebb tarsoly készült, az tömöttre hímezve, illetve egy kisebb női tarisznya, az csupán kontúrosan hímezve. Mindkettő gyapjúfonallal lett díszítve, lencérnával lett varrva és Grzegorz Pilarczyk által öntött gombokkal záródik.

Tarisznyák

Még tavaly erősen megcsappant árukészletemet tematikusan töltöm fel jelenleg. Ebben az esetben ez azt jelenti, hogy egy nekifutásra a fejfedők, egyre a tarisznyák stb. vannak meg. A legutóbbi téma a tarisznya volt. Három nagyobb készült (illetve egy még most is). A két teljesen befejezett darab állatmintás lett, mind a kettő domborvarrott, a lovason magam készítette agyaggomb is van. A lómintás egy szkíta veret alapján készült, kizárólag természetes színekkel. A szarvasos színeinek a nagyja szintén természetes festésű.
Íme:

Az új tarisznyám

Az első nemeztarisznyámat több évi kegyetlen használat után, de végül letettem, mivel már nagyon kopott volt, amit nem is csodálok, mert mindent kapott, amit csak lehetett. A következő nemeztarisznyámat csak kivettem az árumból és elkezdtem használni, de végül egy jóbarátomé lett. Így, mivel nem volt már, a feleségemét használtam, nem is kevés ideig.
Nem régiben befejeztem egy nagyon nagy kaliberű munkát és hogy levezessem a bennem lévő energiákat, gondoltam, készítek egy kis válltarsolyt, amit vihetek majd legközelebb eladni. Csakhogy az előnemezek mérete a vártnál jócskán nagyobbra sikerült, így mire kigyúrtam, már tudtam, hogy készül az új tarisznyám. A mintáját domborítottam, a vállpántot egy bőrszalaggal erősítettem meg, tettem rá Szabi Róbert barátom által készített csont csatot és a zárószíjra egy csontveretet, majd elvittem egy kiállításra így, frissen, használatlanul.
Erről van szó:

Varrós táska

Régi problémám, hogy ahogyan otthon is, úgy a különböző rendezvényeken is rendszeresen keresnem kell a varráshoz szükséges legfontosabb dolgaimat. Ez igen kellemetlen, főleg, amikor sietni kellene. Így muszáj voltam erre a gondra válaszul készíteni egy táskát, amiben minden szükséges holmi (modern is, ezer éves mintára készült is) elfér.
A forma alapjának egy megnagyobbított tarsolyformát vettem. A minta alapjának a 9-10. századi tarsolylemezek palmettás mintáját használtam fel, ám belenyúltam és "állatosítottam" rajta. A tarisznya anyaga egy barátom, Karolina Krueger által küldött orosz és mongol karakül gyapjú lett.
Ezzel végre készen lett egy alap varrós felszerelés a tizedik századi hagyományőrzéshez.
A jövőben persze majd lesz bővítve, kerül mellé mérce, vászonba csomagolt égetett szén a rajzoláshoz és így tovább.
Jelenleg ennyi:
-nemeztarisznya természetes színű orosz és mongol karakül gyapjúból a varrós cuccnak saját készítésű és szabad tűzön égetett agyag gombbal
-kovácsolt vas olló és kézzel varrt szarvasbőr tok (az ollót a Kram Korkonti csapatától vettem)
-kézzel faragott csont tűtartó egy csont- és egy vastűvel (Szabó Róbert munkája)
-egy szúróár
-bogozónak használt agancsvég (majd még befejezem)
-kendercérna és fonalak.
És mindez elfér a tarisznyában.

Két szarvasos kis tarisznya

Ennek nem sok története van. A szarvasalakok a szkíta és a honfoglalás korának ábrázolásai alapján készültek. A tarisznya mérete 19x16x5 centi. A szalag kézi szövésű, a csat kézzel faragott csont, Róbert barátom munkája.

Domborvarrott válltáska a bécsi szablya alapján

A bécsi szablya motívumvilága számomra igen inspiráló. Nem a mostani az első eset, hogy ezt veszem alapul, hiszen összetettsége, burjánzása szinte egyedülálló a honfoglalás-kori anyagban. Lassan elmondhatom magamról, hogy ez lesz az egyik fő témám.
Íme a legújabb darab:
Domborvarrott válltáska. A minta a bécsi szablya díszítése alapján készült. A vállpánt kézi szövésű szalag, Palotás Zsófia munkája. A csatot Bíró Csaba készítette.

 

Szarvasmintás nagyobb válltarsoly

Ez a munkát még a nyáron készítettem. Megjelentünk egy vásáron és egy óra múlva már megvolt a gazdája. Legyen ez az első annak a pár régi munkámnak a sorában, amit itt közzéteszek.

Belső zsebes válltarsoly

Sokan mondták, hogy a válltarsolyokkal, tarisznyákkal az a legnagyobb bajuk, hogy a belsejük osztatlan terű. Ennek okán a legújabb válltarsolynál egy kis zsebet készítettem a belső lap külső oldalára, tehát nem a nagyobb zsebtől veszi el a helyet, de még mindig fedve van a fedőlappal. Nagyjából egy kisebb kulcscsomónak elég.
A minta egy korábbi mintám jobban átgondolt változata, természetesen domborítva.
A pityke Ádámffy Zsigmond munkája.

Párom tarisznyája

Az idei év egyik legjobb munkája. És ez az a méret, amit már nem hordok vásárba. Ha már ekkora, nem is olcsó, ha meg nem olcsó, akkor legyen mindenkinek személyre szabott.