Külső vázas nemez hátizsák

Építem a felszerelésem amikor egy kis időt tudok szakítani rá. Így készült el ez a munka egy nagyon hosszú idő alatt, aminek a legnagyobb részét az tette ki, hogy megpróbáltam kitalálni, hogyan lesz a legjobban megoldható, betartva a korhűség feltételeit is,
Itt először a zsák készült el, akkor füleket varrtam rá, de nem voltam elégedett, mivel folyton lecsúszott a hátamról és mindegy volt, mit csináltam, nyúlt a szíj. És persze azt nem lehet folyton átvarrogatni. Egy fél év után ez már komoly gond volt, így muszáj volt kitalálni, milyen váz kerül majd fel a zsákra és hogyan. Mind a két kérdés elég nehezen nyert választ, de végül sok-sok kép és bushkraftos anyag átböngészése után már nem is tűnt annyira nehéznek.
A váz fő része, az ív készült el először mogyoróból, tűz fölött kicsit megpuhítva, hogy szépen hajoljon. Az egyes darabokat kenderzsinórral kötöztem össze. Innentől kezdve már nem volt sok nehézség, egyszerűen fűrészelni és kötözni kellett.
Miután a váz elkészült, kenderkötélből megcsináltam három egyszerű hurokkal a vállpántot, majd az eredeti nemez pántokat leszedtem a zsákról. Ez után a zsákra kerültek bőr fülek, azokat rögzítettem a vázon, hogy minden irányból a helyén tartsák. És ez lett a végeredmény.

Két újabb tarisznya

Részben még mindig Aleks barátom hatása alatt, részben a nyáron elkezdett és be nem fejezett munkák elkészítésének tüzében fogant a két legújabb táska. Előbbi az urnes-stílus jegyében,míg az utóbbi a palmettás magyar mintavilágból fakadva. Mindkettő domborított mintájú, megerősített vállpánttal.
A viking-mintás táska legnagyobb szélessége 40 cm,magassága szintén és a legnagyobb mélysége 5 cm. A vállpántjára felkerült egy bőrszalag is, hogy masszívabban tartson.
A palmettás tarisznya legnagyobb szélessége 35 cm, magassága 37 cm, illetve szintén 5 cm a legnagyobb mélysége. Ezen egy a feleségem által szőtt rombuszmintás szalag erősíti a vállpántot.

Nomád párna

Egy újabb párna, ezúttal a shyrdakok formavilágát figyelembe véve. Mindig is szerettem ezt a mintavilágot és elég régen kíváncsi voltam már rá, hogyan is nézhet ki egy párnán. Persze egy példa nem példa. Ez csak az első egy hosszú-hosszú sorban.

Viking módra

Egy litván barátom, Aleksander inspirálására kicsit utánanéztem a vikingek urnes-stílusának. Nekem rendkívül megtetszett a több, különböző vastagságú vonalak kígyózása, összefonódása, amit bámulatos következetességgel tudtak elkészíteni. Úgy döntöttem hát,megnézem, hogyan is mutat ez nemezen. Elsőre két kisebb munkát akartam csak csinálni, viszont itt rögtön abba a gondba ütköztem, hogy ahogyan szerettem volna, előnemezesen, úgy a vonalak vékonysága miatt nem lehetett. Viszont van bőven hímzett díszítésű nemez is a történelmi hagyatékban, így hát ezt a megoldást választottam végül. Egy kisebb tarsoly készült, az tömöttre hímezve, illetve egy kisebb női tarisznya, az csupán kontúrosan hímezve. Mindkettő gyapjúfonallal lett díszítve, lencérnával lett varrva és Grzegorz Pilarczyk által öntött gombokkal záródik.

Egy kis falvédő, szkíta módra

Úgy látszik, hogy a párnamániámmal együtt a szkíta nemezek iránti szeretetem sem akar csillapodni. És úgy látszik, hogy jót tesz, ha maradékokból dolgozok, amik már csak zavarnak a műhelyben. Így kezdődött el a legújabb munkám is. Az eredetije egy pazyrikban talált szkíta nyeregtakaró. Nagyon tetszett a minta, de nem akartam semekkorában, sem a minta pontos követésével dolgozni. Véletlenül találtam rá kallódó előnemezeimre, néhány marék színes gyapjaimra és már el is készült a terv.
Ami nagy büszkeségem, hogy ugyan nem mindegyik szín növénnyel festett, ám mindegyik előállítható növényi festéssel. Ezen felül csak lencérnát használtam mindegyik varrásnál, valamint a szegésnek használt gyapjúzsinór kézzel sodort és növényfestett holmi, amiért ezúton is köszönetet kell mondjak a holland Anton barátomnak, akitől kaptam.
Ami meglepő volt, hogy a domborítás volt talán a legkisebb része a munkának. Mivel az eredeti is domborított minta volt, így ezt semmiképpen nem akartam kihagyni. Viszont a széleket farkasfogazni akartam, nomád módon, mindenféle előrajzolás nélkül hímezve és ez irdatlanul sok időbe került. És szabályos sem lett. De itt azért meg kell jegyeznem, hogy a mai napig nem találtam olyan nomád nemeztakarót, amin egy ilyen jellegű hímzés szabályos lett volna.
Maga a takaró 97x80 centiméteres lett. Viszont annyira megtetszett, hogy ennyire erősek a színei, hogy ezt a fajta színvilágot nem akarom feladni a jövőben sem.

És az eredeti, ötletadó darab:

Két új párna, kis kísérletezéssel

Még mindig tart a párnaőrület,azt hiszem, nem is lesz egykönnyen vége. Talán nem is baj. A mostani két új darabot két teljesen különböző alap ihlette. Az egyik esetben - ez a nyers alapon kék és piros darab lesz - török forrásból merítettem. Már nagyon régen piszkálja a képzeletemet a törökök jellegzetes piros-kék keresztmintás takarója. Ezt az alapot használtam fel egy egyszerűen a tarsolylemezeinkről ellesett részmintával. Persze végül az egészet domborítottam. A szegéshez itt kézzel sodort és növényfestett gyapjúfonalat használtam, amiért ezúton is köszönet Anton barátomnak.
A másik darab akár északi is lehetne, de nem az. Egy 9. századi magyar kabátgomb díszítését vettem alapul, nem is nagyon nyúltam bele. Sajnos valamiért a fűzfalevéllel festett gyapjú nem viselkedett úgy, ahogyan akartam, bár ez az összhatást nagyon nem zavarja.

És még egy párna

Párnamániám folytatódik, elkészült egy újabb. A színek kizárólag természetesek, saját festésűek, így még izgalmasabb a dolog.
Az eddigiekből már rájöttem, nemezpárnából nem lehet elég.