Szkíta griffes falvédő Biskupinból

Idén Biskupinban a tervezett két falvédőhöz képest csak egyet sikerült befejezni. Hol az időjárás, hol egyéb tényezők voltak az akadályok. Viszont az az egy egy szkíta griffes, növényi színes falvédő lett. Hárman készítettük, a feleségem, jóbarátom, Türk Feri és jómagam.

Senmurv-mintás tarisznya

A másik olyan munkám, amit a nyaram végéről kiemelkedőnek találok szintén egy tarisznya (úgy látszik, ez a méret fekszik a legjobban). Ennek a mintáját egy kaukázusi kaftánról vettem, illetve alakítottam át egy kevéssé. A kabát eredetije 8. századi.
Nyilván itt is csak természetes színeket használtam, a formákat pedig domborítással tettem plasztikussá és részletesebbé.
A tarisznya záródását egy bőrfülbe fűzhető bőrszíj adja, aminek avégét Szabó Róbert barátom csontverete díszíti.

Ibrány-Esbóhalmi tarisznya

Valahogy a biskupini régészeti fesztivál előtt minden évben készül pár olyan munkám, amit kiemelkedőnek tartok. Így van ez ezzel a tarisznyával is. Egy Ibrány-esbóhalmi honfoglalás-kori hajfonatkorong mintája volt az alap, azt nagyítottam fel, gondoltam tovább és csináltam meg növényi színekkel, domborítva.
A tarisznya záródását egy bőrfülbe fűzhető bőrszíj adja, aminek a végét Szabó Róbert barátom csontverete díszíti.

Újabb kis tarisznya

Nyár elején egy ismerősöm felkeresett, hogy csináljak neki egy tarsolyt a pendjikenti falfreskók alapján, némi mintával feldobva. Én elkészítettem a tarsolyt, ám sajnos nagyobb lett a kelleténél, így egy másik, egyszerűbb mintával újrakezdtem végül. Az eredeti darab pedig kallódott, egészen mostanáig. Most előkerült, kivarrtam, befejeztem.
Persze a színek továbbra is természetesek (szürkésbarna-természetes gyapjúszín, sárga-diólevél).

Fehér tarisznya

Egy új fehér tarisznya. Közepes méret, tehát kisebb valamivel A/4-nél. A mintája domborított, növénnyé alakuló állatalakos, amire van példa más formában többek között a honfoglalás-kori hajfonatkorongokon. A tarisznya formája a tarsolyok formáját követi.

Még több párna

Egy alkarsérülés miatt egy hetes kényszerpihenőre kerültem, amit végül néhány igen régen félbehagyott munka befejezésével sikerült hasznosan kitölteni. Négy párnáról van szó, amik szerencsére egy jókora mennyiséget elvettek a már komolyra duzzadt nemezmaradékos halomból (azzal vannak tömve).
Nem részletezem most, hogy milyenek, meg hogyan. A négy között van viking mintás ugyanúgy, mint tipikusan nomád mintájú, domborvarrott ugyanúgy, mint simán anyagában mintás Íme.

Szkíta mintás takaró

Néha előfordul, hogy a megrendelések között pihenésképpen készítek magamnak valamit, amit már régen szeretnék, hogy ezen keresztül frissüljek fel. A legújabb ilyen pihenőmunkámat egy szkíta bronzveret alapján készítettem. Mikor készen lett, úgy döntöttem, hogy a megszokottakkal ellentétben most nem fogom levágni a széleit, nem kerül szegés rá, hanem meghagyom a formát "palacsintának".
A munka során kizárólag természetes színeket használtam fel, döntően természetes szürkét, illetve dióval festett barnát és fűzzel festett zöldet, csalánnal festett sárgát. Ez lett a vége.