Kínai erszény - nemezből

Korábban egy kedves barátom mutatott nekem egy selyembrokátból készült kínai erszényt, ami szabásában nagyon hasonlított egy korai ujgur nemez erszényre, viszont jól megfigyelhető volt a felfüggesztése. Külön érdekessége volt még ennek az erszénynek, hogy textilgombbal záródott, ami ugyanabból az anyagból készült, mint maga az erszény. Mivel az ujgur nemez típus csak apróságokban tér el ettől a kínai darabtól, úgy döntöttem, hogy készítek egy erszényt a kínai mintájára, csak nemezből, viszont a felfüggesztés és a zárás megoldásainak megtartásával. Ehhez a munkához egy piros nemezt használtam fel, amit remekül kiegészített a szegésekhez használt piros selyemzsinór, valamint a szájszegéshez, a felfüggesztéshez és a záráshoz használt piros alapon mintás selyembrokát.
Ez lett belőle:

A gombolás:

Az erszény szája:

És az erszény hátulja, ahol a felfüggesztés és a záráshoz szükséges szalag is megfigyelhető:

Az eredeti kínai darab:

És az ujgur változat, ami nemezből készült. Itt a kínai és az ujgur fedelének formai hasonlóságát érdemes megfigyelni:

Szogd mintás tarisznya

A korai selyembrokátok szerintem gyönyörűek. Nagyon jellegzetesek, színesek, jól összeszedett mintájuk van. Különösen a szogdiai daraboknak. Egy ilyen selyembrokát mintáját vettem elő, hogy egy új tarisznyát készítsek. Eleinte keveset akartam változtatni rajta, de végül nem is lett olyan kevés a módosítás, mire egy technikailag szépen megvalósítható mintát kaptam. Értelemszerűen egy ilyen mintához kizárólag növényi festésű, illetve természetes gyapjúszíneket használtam fel, így került bele festőbuzérral, bodzával, csalánnal festett gyapjú is.
A tarisznya testének a már korábban kipróbált számí típust céloztam meg. Még ennek kicsit be kell törnie, használni kell, akkor szebb lesz az alakja.
A mintát domborítottam varrással, illetve kísértem tűzéssel. A szegésekhez kétemeléses szironyozást használtam a nem annyira látható helyeken, illetve rozmaringolást a látható helyeken.

Az eredeti selyem:

És a kész tarisznya:

Szogd tarsoly-kidíszítve

Az előző bejegyzésemben tárgyalt szogd freskó alapján készült tarsolyt gondoltam kicsit tovább. Maga a tarsoly jellegében nem is teljesen tudom, hová sorolható. A középmotívum egész Ázsiában elterjedt szinte, gyakorlatilag valahány nomadizáló nép használja. Ahogy a rátétes technikát, illetve a rátétre való láncöltéses ráhímzést is. A mintát körben letűzéssel követtem, ami megint csak nem ritka. Ahogy a hunoknál ott van, úgy ott van a mai napig például a mongoloknál. A tarsoly lehajló részén, ahol az előlap és a hátlap elválik egymástól, szintén tűzött díszítés van, szintén olyan motívumokból, amik nagyon gyakoriak a nomád világban (vonalakkal keretezett félkörminták). A tarsoly szájánál egy ujgur tarsoly megoldását követve fehér vászonrátétet használtam tűzött piros mintával. A széleket rozmaringolás díszíti, az alsó varrást kétemeléses szironyöltéssel dolgoztam el.
Mindezek ellenére meglepő, hogy maga a koncepció számi tarsolyok alapján kezdett bennem kialakulni.
Leginkább úgy foglalnám össze ezt a darabot, mint egy szogd freskó alapján kigondolt formájú, viszont a leggyakoribb ázsiai motívumokból felépülő, összetett mintázási technikájú, viszont a korai középkorhoz mind technikájában, mind formavilágában alkalmazkodó tarsolyt.
Sajnos azonban a minta picit elcsúszott, nagyjából 2 mm-rel, amit mire észrevettem,már a fele minta készen volt.
Maga a tarsoly 10x10x3 cm-es. A zárását egy vésett csontdísz adja egy bőrszíjra függesztve. Köszönet a csontért Türk Ferencnek!

Szogd freskóból nemeztarsoly

Hogy egy tarsoly nemezből legyen, arra van példa a nomád világban. Hogy messzebbre ne menjek, saját honfoglalás-kori örökségünkben is van egy darab, mégpedig a szolyvai tarsolylemez, amelyiknek a hátoldalán nemezmaradványokat találtak. De jó példa a korábbi cikkeim között szereplő türk temetkezésből származó pici tarsoly, vagy az ujgur tarsoly a Taklamakán-sivatagból, ami teljes egészében ránk maradt.
Ezen darabokon felbuzdulva keresett fel dr. Kenéz Árpád azzal a kéréssel, hogy készítsek el neki egy tarsolyt a penjikenti szogd freskók alapján. Igen nehéz dolgunk volt, mivel a freskókon a tarsolyok rendkívül sötétek, így sem a zárószíj vezetése nem látszik (számomra) egyértelműen, sem a fedél formája, sem hogy bővítős, vagy nem az ott látható tarsoly.
Végül az ismert analógiák alapján (lásd fent) arra a döntésre jutottunk, hogy az általunk készített darabban legyen bővítő, mivel önmagában elég pici volna és a nemez merevsége miatt nehéz lett volna hozzáférni a benne lévő holmihoz.
A legtöbb kérdés azonban a fedéllel kapcsolatos volt. Végül úgy döntöttünk, hogy lekerekítjük a fedélrészt, mert ha meghagytuk volna csúcsosan, mint amilyen a képeken a tarsoly sziluettje, könnyen felkunkorodhatott volna idővel.
Mikor a nemezes résszel elkészültem, elküldtem a darabot dr. Kenéz Árpádnak, aki elvégezte az utómunkákat. Csatot tett rá, valamint a panovói tarsolyhoz hasonló bőrözéssel látta el.
Végeredményben egy olyan tarsolyt kaptunk, ami rendkívül praktikus, nem nagy, de mégis elég, viszont semmiképpen nem mondanám rá, hogy garantáltan rekonstrukció. Inkább a meglévő források hiányosságainak saját kútfőből való kitöltésével készült darab.

A forrás:

És a végeredmény:

Nemezeim egy kísérleti régészeti cikkben

Nagy büszkeségre ad okot, hogy a minap megjelent egy cikk, ami témájában ugyan nem, képanyagában viszont a nemezeimet is bemutatja. A cikk témája egy tegez rekonstrukciójának kipróbálása lóháton. Hogyan is működhetett, milyen is volt, milyen előnyökkel járt a használata. A képeken dr. Flesch Márton, a cikk írója mutatja be mindezt, részben az általam készített viseletben. A cikk, illetve képanyaga igen komoly szakmai felkészültségről, technikai tudásról ad tanúbizonyságot, feltétlenül izgalmas olvasmány a lovasíjászat szerelmesei számára,

Dr. Flesch Márton kiegszítése a cikkhez:
A gyakorlati próbák során az nemezek is jól vizsgáztak. Sőt a kabátnak fontos szerepe volt a tegez alatt viselt, és ezzel annak támasztás is adó, hosszú felsőruha korhű modellezésében. A nemeznél nem hiszem, hogy létezik korhűbb.

A cikk:
http://magyartortenelmiijasz.com/a-balatonujlaki-tegez-rekonstrukciojanak-gyakorlati-kiprobalasa-lohaton/

Ujgur-mintás nemez doboz

Nem régiben volt szerencsém találkozni Langó Péter The Hand of Mani: Felt Rug Representations in Uyghur Miniatures című munkájának néhány oldalával, Igen tartalmas munkának éreztem és nagyon inspirálóan hatott rám, több mindent is szeretnék elkészíteni a közreadott anyagból. Egyik első próbám egy olyan minta, amit egy a fenti műben látott nemeztakaró inspirált. A mintát nyers színű nemezen adtam vissza,piros cérnával domborítva. A nyers-piros együttes elég sokszor megjelenik a különféle nomád kultúrákban. A végeredmény határozottan kínais hatású lett, megtartva a nomád jellegzetességeket. A fedelet záró bőrszalag rögzített végét ugyanennek a mintának a központi elemére formáztam, ami az összhatást teljesebbé tette. A fonalmunka növényi festésű gyapjúfonallal készült.

Erszény egy türk sírban talált darab alapján

Egy korábban VI., ám később, idei publikáció szerint a X. századra datált feltételezhetően türk női lovastemetkezés során eltemetett, nemez erszényről is publikált fényképet az alábbi cikk:
http://www.ikon.mn/n/uj1
A nemez erszény azonnal megfogott. A letisztult, egyszerű formákat igen kellemesnek szoktam találni, így végül elhatároztam, hogy elkészítem, amilyen pontosan csak tudom ennek az erszénynek a másolatát. Sajnos viszont a cikkben szereplő fénykép az egyetlen, ami rendelkezésemre állt, így sem a pontos méretezést, sem a szélek szegését, sem a záródás és az esetleges felfogatás módját nem tudtam pontosan kinézni. Végül az alábbi megoldások mellett döntöttem.
Valószínűnek azt találtam, hogy az erszény négy darabból, vagy háromból készült. Ez azért kérdés, mert az erszény alján egy enyhe öblösödés látható, ami vagy a használat során alakult ki, vagy eleve egyel több darabból volt varrva, mint az előző példa esetében és az öblösödő rész egy varrást jelez. Így elkészítettem mind a két variációt.
A széleket végül sodort gyapjúzsinórral dolgoztam el. A képen ehhez erősen hasonló látható, ám fenntartom a tévedés lehetőségét.
A záródásnak mivel semmi nyoma nem látszik, ezért egy korábban elkészített taklamakáni nemeztarsoly záródását vettem alapul és sodort gyapjúzsinórral, illetve -fonattal oldottam meg a kérdést.
A képeken látható darabokra függesztő nem került, mivel a kép ebben a kérdésben sem egyértelmű.
A méretezést a kés markolatához viszonyítva végeztem, így az erszény legnagyobb szélessége 10,5 cm lett, legnagyobb magassága pedig 12, illetve 10,5 cm, a darabok számától függően.
Így születtek meg az alábbi darabok:
Íves aljjal, négy darabból varrva (ami a személyes voksom is lenne a taklamakáni darabot is figyelembe véve):

Illetve a három darabból varrott változat:

Végül pedig az eredeti: