Színesmintájú süveg

Magyar süvegre azzal egykorú (esetemben kora-középkori) képet találni lényegében lehetetlen. Vagy analógiákat használunk a rekonstruálásukhoz, vagy leírásokat, vagy egyszerűen a magyarsággal kapcsolatban élőnépek hagyatékához nyúlunk. Az egyik új próbálkozásom a leírásokra alapszik, László Gyula felfogásában. Nem régen került hozzám az Ötven rajz a honfoglalókról című könyv és annak alapján készítettem egy süveget színes mintával, ezüstrókaprémmel.

Néhány új tarsoly

Nem akarok minden jobban sikerült tarsolynak és süvegnek külön bejegyzést írni, így ha nem valami újítás jelenik meg egy munkában, összevonva, többet egyszerre mutatok be.
Az első alanti tarsoly arányaiban nemköveti ugyan a rusz és magyar tarsolyok arányait, de alakjában azokból indultam ki. A mintához egy magyar tarsolylemez hálószerűen felépülő motívumát használtam kiindulásként.

A másik tarsoly arányaiban követi a rusz és magyar tarsolyok arányait. A minta a bécsi szablya motívumaiból kiindulva készült el.

Összetett furulyatartó

Ez a tavalyi év utolsó, nagyobb munkája volt. Láposi Gabinak készül a furulyatartó és külön érdekessége, hogy egy igen nagy, illetve egy kisebb zseb van egymáson, ami okozott némi fejtörést, illetve fennakadást a varrásoknál. Ettől függetlenül úgy vélem, jól sikerült darab lett.
A felfüggesztését zsinórozással oldottam meg. A bronzveretek Bíró Csaba keze munkáját dícsérik.

Hímzett viking tarsoly

Ez a tarsoly már nagyobb bővítővel készült, mint elődei, de így is megmaradt a tartása. Viszont jobban férni benne. A mintájának eredetijét egy viking motívumból néztem el. A zárógomb Ádámffy Zsigmond munkája.

Mazar-tagh-i cipő

Ha már lúd, legyen kövér, kipróbáltam egy másik régi álmomat is, a nemezcipőt. Nagyon sokáig kerestem, míg nem találtam semmit, aztán hirtelen akkora anyagba futottam, hogy alig győztem válogatni, illetve inkább sorrendet felállítani, hogy melyiket csinálom meg hamarabb.
Külön érdekessége a tűzött mintázat, ami már szkíta falvédőkön is látható. Ez azt a célt szolgálja, hogy az anyag ne nyúljon és kemény maradjon. Ami hibát elkövettem annyi, hogy a talpbőrt utólag varrtam fel, mikor már egyben volt az egész cipő. Legközelebb a lábfejen felül végigfutó varrást hagyom utolsónak, így többszörösen, erősebben tudom majd a bőrt rögzíteni.

A cipőhöz tartozik egy nomád típusú nemezharisnya is, amit gyapjúval hímeztem meg. Ennek a harisnyának több fajtája is használatban volt, de nekem egy bocskorral, vagy a cipővel télen-nyáron bevált a kertimunkában is.

És a cipő eredetije:

Rekonstrukció-nemezköntös egy perzsa lelet alapján

Két éve szeretném megcsinálni magamnak ezt a köntöst és végül is egy kis házi íjászverseny,amit én szervezek győzött meg arról, hogy itt a ideje, mivel terepen leszünk, hideg időben és korhű viseletben. Sajnos a köntös eredetijéről nincsen képem, viszont azt tudom, hogy nem nemezből készült, ahogyan azt is, hogy nemezből jó eséllyel készülHETtek kabátfélék is a korai középkorban.
Egy egyszerű szabásmintából indultam ki végül,amiről gyorsan bebizonyosodott,hogy nem annyira arányos, mint kellene. Ezt leszámítva egy helyen, a hátsó vállvarrásnál kellett kivágnom egy darabot, mivel a merev anyag miatt úgy nézett ki, mintha szárnyai lennének.
A munkát a Párom, Palotás Zsófia segítette szorgos szövésével. Az Ő keze munkája az összes szegésnek használt szalag, amiket természetesen gyapjúból szőtt. A bronzpitykéket Ádámffy Zsigmond készítette.
A kész darabot először felöltve próbáltam ki. Szerencsére esett a hó, úgyhogy a hideg- és szélállóságról gyorsan tanúbizonyságot is tett. A mozgásban összesen könyökben akadályozott, de amint betörik az anyag, ez sincsen többé. Panyókára vetve, vagy a két vállon hordva is igen melegnek bizonyult, minusz néhány fokokat meg sem éreztem benne.

Hátulról:

Mozgásteszt: itt látszik, hogy a hónalj bővítései lehetővé teszik a kar szabad mozgását a nemez merevsége ellenére is:

És a rajz,ami alapján dolgoztam:

Moscsevaja-balka

Igen régen kerültek fel új képek a blogra, ami nem azért van, mert nem dolgozom, hanem mert kitört rajtam a kísérletezés. Sikeresen belefutottam 8-11.századi nemezcipőkbe, amelyek közül egy el is készült, valamint a moscsevaja-balkai leletegyüttesbe. Utóbbiból már korábban megcsináltam egy térdig érő harisnyát, aminek azóta a hímzését is átgondoltam, megcsináltam, most pedig újonnan elkészült hozzá egy tűzött cipő, valamint az egyik köntös. Mivel ezek egyben mutatnak érdekesen, mint viseletrekonstrukció a téli időszakra, ezért úgymond összevártam mindezek elkészülését és ugyan felkerülnek egyesével is, de úgy is, hogy mindegyik egy képen lesz. Ezzel lassan el is készül a kora középkori ruhám, amihez még egy téli süveg fog kelleni, de az egyelőre még várat magára. A képek viszont holnapra várhatóak, feltéve, hogy holnap nem esik az eső. Még jobb lenne, ha addig megérkezne az övem is és már azzal tudnám magamon összefogni a köntöst.