Ázsiai nemezcsúcsú süveg

Az ázsiai sztyeppéken sok korban és sok népnél elterjedt ez a süvegféle. Az usanka elődje. A borítás rénszarvasprémből készült.
Praktikus viselet, mivel melegben mindegyik lelógó fül felhajtható, s a rávarrott  prém védi a szemeket a portól, az arcot a túlzott napfénytől. Hideg időben a prémborítású fülek lehajthatóak, így védik a füleket és a tarkót, nyakszirtet a hidegtől.
A süveg csúcsára eddig nemesfémből készült leleteket találtak, de ábrázolásokon maradtak fenn egyéb megoldások is. Én ennél a darabnál nemezből készítettem el a csúcsot.

Domborvarrott válltáska a bécsi szablya alapján

A bécsi szablya motívumvilága számomra igen inspiráló. Nem a mostani az első eset, hogy ezt veszem alapul, hiszen összetettsége, burjánzása szinte egyedülálló a honfoglalás-kori anyagban. Lassan elmondhatom magamról, hogy ez lesz az egyik fő témám.
Íme a legújabb darab:
Domborvarrott válltáska. A minta a bécsi szablya díszítése alapján készült. A vállpánt kézi szövésű szalag, Palotás Zsófia munkája. A csatot Bíró Csaba készítette.

 

Egy tarsoly a Páromnak

Az ilyen munka mindig nehéz. Az ember a szeretteinek dolgozik a legszívesebben és a legtöbb időhúzással, mert minél jobbat akar. Úgy érzem,most ezt sikerült elérnem. A minta a bécsi szablya veretei alapján készült el. A zárószíj végverete Bíró Csaba munkája.

Tarsolyok

A legújabb kísérlet az újfehértói tarsoly több különböző módon való koppintása. Ezekben a munkákban a méret megfelel az említett tarsoly méretének, illetve a díszítés jellege is azonos.

Ey álarc szláv módra

Régen lenyűgöznek már az összetett, többféle anyagból álló álarcok, mint magyar földről a busó, vagy a szláv álarcok. Minden munkám mellett gondolkodok azon, hogy tudnám ezeket megfelelőmódon, természetes, akár ezer éve is ismert anyagokból megoldani, s most (múlt hét) meg is született az első összetett álarc. Az alap egy vékony nemez cső, aminek a hátrafelé lógó részét belehengerelt növényi mintával díszítettem, az elején lévő mintákat pedig rátétként rögzítettem, majd egy esetben láncöltéssel végig is varrtam. A fogazatot az eredeti ötletemtől eltérően egy vékony,vésett falemezzel oldottam meg, amit egyszerűen kifúrtam és belevarrtam az anyagba. A bajusz volt a fogósabb. Itt eredetileg gyapjat akartam használni, de a régen félretett, hosszú szálú gyapjamat ette a moly a pincében, én pedig nem most akartam a molyirtással törődni, így inkább a régi sisakom lószőrét szedtem elő és farokszőrrel oldottam meg a dolgot. A száj mindkét oldalán két-két tincs lófarkat húztam át az anyagon és egyszerűen elvarrtam fonallal. Nem mondom, hogy bármit kibír, de bőven használható lett.

Chasauti csizma

A csizma eredetije bőrből készült, a 8-9.század magasában, a Kaukázusban rátétes mintával. Ebből én csak a rátétes mintát hagytam meg, magát a csizmát nemezbél gyúrtam ki. Az orrát és a sarkát átvarrtam, ahogyan a cipőnél is megtettem korábban. Ezen felül még a rátétbe nyúltam bele kicsit, átvarrtam a széleit gyapjúfonallal, láncöltéssel hogy erősebb legyen. Mindez kapott egy szarvasbőr-talpat, ami ugyan vékony, de elnyűhetetlen és a vékonysága a másfél centis nemeztalp miatt nem is baj. A végeredmény egy szerintem impozáns téli csizma lett. Sajnos a fényképek valamiért fakóak lettek, a valódi színek mélyebbek valamivel.

Először is az eredeti csizma rajza:

 És ami lett belőle:

Álarcok

A korábbi álarcok sikerén felbuzdulva kicsit kutattam-gondolkodtam. Találtam egy meroving-kori ábrát egy farkasálarcos harcosról. Nosza, gondoltam, ez is valami! Kiindulásnak a haithabui anyagot vettem, kicsit átdolgozva. Nos, kaptam egy rókát. A farkashoz még egy kicsit át kellett variálni, de nem hiszem, hogy rossz a végeredmény. Viszont ezt nem mondanám történelmileg hitelesnek, inkább csak egy kis játéknak. Viszont ijesztő,amikor valaki ebben hajol a másik felé, hogy így ébressze.