Szkíta griffes falvédő

Nagyon régen szemezek a pazyriki kurgánok anyagával, azok közül is különösen a tetoválásokkal. Számomra rendkívül érdekesek, már csak azért is, mert sok tekintetben inkább el tudnám képzelni őket a modern világ pszichedelikus látomásai között, mint egy két és fél ezer éves távlatban.
Most régi vágyaim egyike teljesült, elkészítettem az egyik mintát. Eredetileg nagyobban és jobban kidolgozva akartam több alakot megcsinálni, de végül így alakult. Ennél a munkánál kijelenthetem, hogy minden ízében (kivéve a gyapjú fajtáját) megfelel a két és fél ezer éves nemezkészítés követelményeinek. Domborvarrott a minta, márpedig a szkíták használták a domborvarrást. Zsinórszegett, és erre is van lelet. A minta pedig kis módosításokkal egy tetoválásból indult ki, magam nem sokat nyúltam bele.

Mintás tarsoly az újfehértói tarsoly méretében

A vesszőparipám lett az újfehértói tarsoly. Alig tenyérnyi és egyszerű, mégis igen mutatós. Mert a korában nem kellett beleférnie a telefonnak, az igazolványoknak, a kulcsnak, szemüvegnek, csak egy pár nem is túl nagy méretű dolognak.
Mostani kísérletem azt a célt szolgálta, hogy megnézhessem, hogy sima domborított varrással mennyit lehet kihozni belőle. A tarsolyzáródását viszont megváltoztattam. A panovói mordvin tarsolyból indultam ki, aminek a zárását magyar darabokon is meg lehet találni. Sőt, talán lassan ki is jelenthető, hogy ez általános és elterjedt a 9-10. század pusztáin. Még jobb lenne viszont, ha a szíj hátul is körbeérne és egy csatban végződne. Viszont mivel vannak bújtatós tarsolyok, én is ezt a megoldást választottam. A zárószíjra került egy csontfaragás is, Szabó Róbert barátom munkája.
A minta választása érdekesebb kérdés. A honfoglalás idejéből konkrét madárábrázolásról nem nagyon tudok. Mégis ragadozómadarat akartam mintázni, amihez a meglévő leleteket, illetve a különféle magyar vonatkozású griff-ábrázolásokat vettem alapul.

Az első dobtartóm

Az első dobtartóm. Mintájában a honfoglalás idejének palmettás motívumvilágát követi. 60 cm átmérőjű és 15 cm széles kávájú dobhoz készült.

Varrós táska

Régi problémám, hogy ahogyan otthon is, úgy a különböző rendezvényeken is rendszeresen keresnem kell a varráshoz szükséges legfontosabb dolgaimat. Ez igen kellemetlen, főleg, amikor sietni kellene. Így muszáj voltam erre a gondra válaszul készíteni egy táskát, amiben minden szükséges holmi (modern is, ezer éves mintára készült is) elfér.
A forma alapjának egy megnagyobbított tarsolyformát vettem. A minta alapjának a 9-10. századi tarsolylemezek palmettás mintáját használtam fel, ám belenyúltam és "állatosítottam" rajta. A tarisznya anyaga egy barátom, Karolina Krueger által küldött orosz és mongol karakül gyapjú lett.
Ezzel végre készen lett egy alap varrós felszerelés a tizedik századi hagyományőrzéshez.
A jövőben persze majd lesz bővítve, kerül mellé mérce, vászonba csomagolt égetett szén a rajzoláshoz és így tovább.
Jelenleg ennyi:
-nemeztarisznya természetes színű orosz és mongol karakül gyapjúból a varrós cuccnak saját készítésű és szabad tűzön égetett agyag gombbal
-kovácsolt vas olló és kézzel varrt szarvasbőr tok (az ollót a Kram Korkonti csapatától vettem)
-kézzel faragott csont tűtartó egy csont- és egy vastűvel (Szabó Róbert munkája)
-egy szúróár
-bogozónak használt agancsvég (majd még befejezem)
-kendercérna és fonalak.
És mindez elfér a tarisznyában.

Avar tarisznya

Egy kedves barátom néha-néha megkeres, hogy csináljunk valami avarosat. Legutóbb egy tarisznya volt a téma, amihez kezdetben kaptam egy veretet, ami alapján dolgoznom kellett. Ezt átrajzoltam, megbeszéltük, kitaláltuk a színeket, aztán végül a részleteket is. Tegnap készült el. A minta tehát veret alapján készült, minimális módosítással, domborítva. Az Életfát őrző farkasok voltak a legnehezebbek, mivel az eredeti fém anyagon is nagyon hasonlóak voltak az arányaik, de ezt kicsit meg kellett változtatni, hogy nemezen is jól fessen. Magának a formának a kitalálásakor egyszerűen egy a tarsolyokhoz hasonló formavilágot követtünk, feltételezve, hogy azzal nem nagyon lőhetünk mellé a hitelesség kérdésében. A tarisznya szájának a zárásához pedig egy fafaragó barátom segítségét kértem, aki avar leletek alapján megcsinálta nekem a két pálcát. Innentől pedig már csak össze kellett rakni.

Védőfelszerelések

Mikor nemezelni kezdtem igen sokszor találkoztam a nemezből készült középkori védőfelszerelések fogalmával, elsősorban a korai időszakból. Igen sokat gondolkodtam, hogyan lehetne érdemes ilyen felszereléseket készíteni, hogy érdemes-e több réteg nemezt egymásra varrni, amik különböző félék, míg végül két éve olyan gyapjúhoz jutottam hozzá, ami a hengergetős módszerrel az akkori tudásommal nem állt össze rendesen. Gondoltam egy merészet és csináltam egy mellényt, aminek ilyen gyapjú volt a belsejében és meglepve tapasztaltam, hogy igen jól véd. Ez az anyag alig másfél centis volt.
Az első lépést így megtettem, de még nagyon fontos kérdések voltak hátra. Főként a kornak, a 10. századnak megfelelő szabás. Mivel olyan ábrázolást nem találtam, amin egyértelműen nemez harci zekét lehet látni, leletet pedig végképp nem sikerült felkutatni, így a korra jellemző kabátszabásokat vettem alapul a saját harci zekém elkészítésekor. Mivel fémlammelás vértet használok a zekén, így bármennyire is gyúrtam volna keményre a nemezt, kikezdte volna, ezért egyszerűen egy réteg lenvászonnal fedtem le a nemezt, amivel azóta sem volt semmi bajom. Hogy teljes legyen a biztonságérzet, a vállra és a felkarra egy plusz réteg nemez került a vászon alá.
Kicsit bonyolultabb voltnemezből sisak alá való bélést készíteni. Ezek szabása is a fentiek alapján készült, viszont itt már sokszor kellett plusz rétegeket használnom például a nyakra lógó nemez részeknél, vagy a homloknál, hogy biztosan védjenek. Ami a szép, hogy fejvédőből több féle van ábrázolva, ami változatosabbá teszi a készítési lehetőségeket.

Lejjebb két darabot szeretnék csak kiemelni. Az első egy 14. századi hagyományőrzést folytató ismerősöm nemez harci zekéje. Ennek a bonyolultságát az adta, hogy szűknek kell lennie, mivel merev lemezvért kerül rá, viszont nem volt szabad, hogy korlátozza a mozgást. Így a hónalját felvágva hagytam.

A másik darab egy bizánci ábrázolások nyomán készített fejvédő, aminek az a szépsége, hogy olyan megoldást kínál, ami védi a nyakat, mégis könnyű benne a fejet mozgatni és igen nehéz úgymond az anyag alá ütni. A nyakra lógó rész annyira merev, hogy azon áll az egész fejvédő.

Természetesen a jövőben még lesznek ezek bonyolítva, de azok egy későbbi bejegyzésben lesznek tárgyalva.

Két szarvasos kis tarisznya

Ennek nem sok története van. A szarvasalakok a szkíta és a honfoglalás korának ábrázolásai alapján készültek. A tarisznya mérete 19x16x5 centi. A szalag kézi szövésű, a csat kézzel faragott csont, Róbert barátom munkája.