A szemem elé került egy hetedeik századi svédországi germán lelet és megihletett. Két különböző méretű és különböző megvalósítású tarisznyácskát készítettem hát. Egyiket a megszokott domborvarrással díszítettem, e ezúttal szürke lencérnát használtam a domborításhoz. A másik pedig életem első bőrrátétes munkája lett.
Még talán elkészítem ezt a mintát harmadiknak nagyban, színes mintás falvédőnek is.
2015. április 29., szerda
2015. április 12., vasárnap
Kutyafejes párna
És egy újabb párna, csak a játék kedvéért.
Viking motívumos, domborított mintájú, kizárólag növényi színekkel készült el.
Mondhatom, hogy az a stílus kezd az egyik jelenlegi irányvonalammá válni, ami talán nem is baj. Meglátjuk, mi lesz a végén belőle.
Színek:
-kék: ligustrum vulgare+FeSO4
-barnák: természetes gyapjúszínek
-sárga: juglans regia
-zsinór: ligustrum vulgare+sok FeSO4
Viking motívumos, domborított mintájú, kizárólag növényi színekkel készült el.
Mondhatom, hogy az a stílus kezd az egyik jelenlegi irányvonalammá válni, ami talán nem is baj. Meglátjuk, mi lesz a végén belőle.
Színek:
-kék: ligustrum vulgare+FeSO4
-barnák: természetes gyapjúszínek
-sárga: juglans regia
-zsinór: ligustrum vulgare+sok FeSO4
2015. március 27., péntek
Hollókőre szeretettel
Egy újabb nagy megrendelés végére értem. Egy középkori vár középkori helységeibe kellettek középkori kárpitok és engem kértek fel a nemezek elkészítésére. Egy szekrényágy teljes berendezése volt a cél, amihez kellett takaró, párna, az ágy tetejére egy kárpit, valamint az ágy felső részét körbefutó vékony mintás szalag is. Ezen felül négy ülőfülkébe kellett még nemez, valamint egy nagy asztal mögé. A mintát lényegében a kezembe adták, csak egy kicsit változtattam rajta. Két különböző indás-palmettás motívumot használtam fel, amelyek 12. századi mozaikokból maradtak ránk - egy egyszerűbbet és egy összetettebbet.
Külön érdekessége a munkának, hogy a megrendelő kérésére kizárólag természetes színeket használtam, így a növényi festés önmagában több hetet vett igénybe, illetve a korábban festett anyagaimat is fel kellett használjam. Így végül a kárpitok színvilága a természetes nyersből, két különféle természetes barnából, diólevéllel, tölgygubaccsal, fűzlevéllel, borostyánlevéllel és fagyalbogyóval festett gyapjúból áll.
A végső tömeg 14,7 kilogramm.
Ha kapok képet a kiállításról, az is felkerül ide.
Külön érdekessége a munkának, hogy a megrendelő kérésére kizárólag természetes színeket használtam, így a növényi festés önmagában több hetet vett igénybe, illetve a korábban festett anyagaimat is fel kellett használjam. Így végül a kárpitok színvilága a természetes nyersből, két különféle természetes barnából, diólevéllel, tölgygubaccsal, fűzlevéllel, borostyánlevéllel és fagyalbogyóval festett gyapjúból áll.
A végső tömeg 14,7 kilogramm.
Ha kapok képet a kiállításról, az is felkerül ide.
2015. január 17., szombat
Egy nagy munka,még mindig az urnes bűvöletében
Aleksandras barátom kérésére újabb munka készült el. Ő viking ágyakat készít, leletek alapján. Egy ilyenre készült az alábbi munka is.
Két párna, mindkettő ugyanakkora (20 cm átmérő, 105 cm hossz), a minta tükrözve van rajtuk és más színekkel készült.
És egy takaró, 105 cm széles, 175 cm hosszú.
Igen érdekes, hosszan elnyúló munka volt. Minden szín növénnyel festett, minden minta varrással domborított. De nem csak a növények összegyűjtése és a festés - amiben jócskán volt kísérletezés is - volt kihívás és sok idő, hanem a viszonylag idegen minta nemezbe ültetése is. Igaz,végül nem sokat nyúltam bele az eredeti mintába.
Színek a párnákon:
-kék-fagyal bogyója vasgáliccal (Ligustrum vulgare+FeSO4)
-sárgás barna-diólevél (Juglandaceae regia)
-sötét barna-tölgyfa levele vasgáliccal (Quercus robur+FeSO4)
-szürkésbarna és nyers-természetes gyapjúszín
Színek a takarón:
-sárgás barna-diólevél (Juglandaceae regia)
-sötét zöld-fűzfa levele vasgáliccal (Salix+FeSO4)
-világos zöld-borostyán levele vasgáliccal (Hedra helix+FeSO4)
-szürkésbarna és nyers-természetes gyapjúszín
Két párna, mindkettő ugyanakkora (20 cm átmérő, 105 cm hossz), a minta tükrözve van rajtuk és más színekkel készült.
És egy takaró, 105 cm széles, 175 cm hosszú.
Igen érdekes, hosszan elnyúló munka volt. Minden szín növénnyel festett, minden minta varrással domborított. De nem csak a növények összegyűjtése és a festés - amiben jócskán volt kísérletezés is - volt kihívás és sok idő, hanem a viszonylag idegen minta nemezbe ültetése is. Igaz,végül nem sokat nyúltam bele az eredeti mintába.
Színek a párnákon:
-kék-fagyal bogyója vasgáliccal (Ligustrum vulgare+FeSO4)
-sárgás barna-diólevél (Juglandaceae regia)
-sötét barna-tölgyfa levele vasgáliccal (Quercus robur+FeSO4)
-szürkésbarna és nyers-természetes gyapjúszín
Színek a takarón:
-sárgás barna-diólevél (Juglandaceae regia)
-sötét zöld-fűzfa levele vasgáliccal (Salix+FeSO4)
-világos zöld-borostyán levele vasgáliccal (Hedra helix+FeSO4)
-szürkésbarna és nyers-természetes gyapjúszín
2014. december 12., péntek
Külső vázas nemez hátizsák
Építem a felszerelésem amikor egy kis időt tudok szakítani rá. Így készült el ez a munka egy nagyon hosszú idő alatt, aminek a legnagyobb részét az tette ki, hogy megpróbáltam kitalálni, hogyan lesz a legjobban megoldható, betartva a korhűség feltételeit is,
Itt először a zsák készült el, akkor füleket varrtam rá, de nem voltam elégedett, mivel folyton lecsúszott a hátamról és mindegy volt, mit csináltam, nyúlt a szíj. És persze azt nem lehet folyton átvarrogatni. Egy fél év után ez már komoly gond volt, így muszáj volt kitalálni, milyen váz kerül majd fel a zsákra és hogyan. Mind a két kérdés elég nehezen nyert választ, de végül sok-sok kép és bushkraftos anyag átböngészése után már nem is tűnt annyira nehéznek.
A váz fő része, az ív készült el először mogyoróból, tűz fölött kicsit megpuhítva, hogy szépen hajoljon. Az egyes darabokat kenderzsinórral kötöztem össze. Innentől kezdve már nem volt sok nehézség, egyszerűen fűrészelni és kötözni kellett.
Miután a váz elkészült, kenderkötélből megcsináltam három egyszerű hurokkal a vállpántot, majd az eredeti nemez pántokat leszedtem a zsákról. Ez után a zsákra kerültek bőr fülek, azokat rögzítettem a vázon, hogy minden irányból a helyén tartsák. És ez lett a végeredmény.
Itt először a zsák készült el, akkor füleket varrtam rá, de nem voltam elégedett, mivel folyton lecsúszott a hátamról és mindegy volt, mit csináltam, nyúlt a szíj. És persze azt nem lehet folyton átvarrogatni. Egy fél év után ez már komoly gond volt, így muszáj volt kitalálni, milyen váz kerül majd fel a zsákra és hogyan. Mind a két kérdés elég nehezen nyert választ, de végül sok-sok kép és bushkraftos anyag átböngészése után már nem is tűnt annyira nehéznek.
A váz fő része, az ív készült el először mogyoróból, tűz fölött kicsit megpuhítva, hogy szépen hajoljon. Az egyes darabokat kenderzsinórral kötöztem össze. Innentől kezdve már nem volt sok nehézség, egyszerűen fűrészelni és kötözni kellett.
Miután a váz elkészült, kenderkötélből megcsináltam három egyszerű hurokkal a vállpántot, majd az eredeti nemez pántokat leszedtem a zsákról. Ez után a zsákra kerültek bőr fülek, azokat rögzítettem a vázon, hogy minden irányból a helyén tartsák. És ez lett a végeredmény.
2014. december 6., szombat
Két újabb tarisznya
Részben még mindig Aleks barátom hatása alatt, részben a nyáron elkezdett és be nem fejezett munkák elkészítésének tüzében fogant a két legújabb táska. Előbbi az urnes-stílus jegyében,míg az utóbbi a palmettás magyar mintavilágból fakadva. Mindkettő domborított mintájú, megerősített vállpánttal.
A viking-mintás táska legnagyobb szélessége 40 cm,magassága szintén és a legnagyobb mélysége 5 cm. A vállpántjára felkerült egy bőrszalag is, hogy masszívabban tartson.
A palmettás tarisznya legnagyobb szélessége 35 cm, magassága 37 cm, illetve szintén 5 cm a legnagyobb mélysége. Ezen egy a feleségem által szőtt rombuszmintás szalag erősíti a vállpántot.
A viking-mintás táska legnagyobb szélessége 40 cm,magassága szintén és a legnagyobb mélysége 5 cm. A vállpántjára felkerült egy bőrszalag is, hogy masszívabban tartson.
A palmettás tarisznya legnagyobb szélessége 35 cm, magassága 37 cm, illetve szintén 5 cm a legnagyobb mélysége. Ezen egy a feleségem által szőtt rombuszmintás szalag erősíti a vállpántot.
2014. november 12., szerda
Nomád párna
Egy újabb párna, ezúttal a shyrdakok formavilágát figyelembe véve. Mindig is szerettem ezt a mintavilágot és elég régen kíváncsi voltam már rá, hogyan is nézhet ki egy párnán. Persze egy példa nem példa. Ez csak az első egy hosszú-hosszú sorban.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)