Szőröstül-bőröstül: Haithabui nemez álarc

Az általam feldolgozott nemezálarcot Haithabuban találták. Rendeltetése, alkalmazása ismeretlen, de feltételezhető, hogy kultikus célokat szolgált. Egy korábbi feltételezésnek, miszerint berserkermaszk, ellentmondanak saját kísérleteim.

Az álarcnak csak a felét találták meg. Ez az Inga Hägg által közölt adatok szerint (a szöveg végén hivatkozott kötet 70.oldalán) 8mm vastagságú, 21 cm-es varrási él van benne. Hossza 26 cm, szélessége 20 cm. Az anyagot ennek megfelelően készítettem el. Mivel a lelet eredetileg barna színű, ezért én is egy természetes barna gyapjúval dolgoztam.

Az álarc méretei arányaiban megegyeznek a borjú fejének méreteivel.

Az álarcnak csak az egyik fele került elő, így először azt vágtam ki a nemezlapból, majd a kivágott darabot rajzoltam körbe, s vágtam ki az álarc másik felének.

Az álarchoz használt hood az alábbi alapján készült a maszk anyagával megegyező fajtájú és színű nemezből: https://sites.google.com/site/hagyomanyesmultidezo/nyilvanos/katalogus/ferfi-viseletek/ferfi-viseletek/civil-viselet/fejfedo/csuklya

Tapasztalatok:

Egészen biztos, hogy ez az álarc soha nem volt harcos csatában viselt álarca. Ennek oka az, hogy az álarcból a kilátás még akkor is korlátozott, ha pontosan áll a fejen, illetve ebből az állásból is viszonylag könnyen kimozdul. Ezen felül a szemrések mérete sem engedi meg a szabad kilátást. Csuklya nélkül kipróbálva valamivel jobb volt a helyzet, ám így is nagyon sok vakfolt maradt.

Inga Hägg munkájának 72.oldalán megjegyzi, hogy a maszknak semmiféle rögzítője nem maradt meg, amivel a fejre lehetne tenni. Ő az alakból arra a következtetésre jutott, hogy a legalkalmasabb egy hoodra (csuklya, kámzsa) varrni az álarcot, így ennek megfelelően én is így tettem egy próbát.

A munkához felhasznált képek forrása: Inga Hägg: Berichte überdie ausgrabungen in Haithabu 71. és 73.oldaláról származnak.