Ey álarc szláv módra

Régen lenyűgöznek már az összetett, többféle anyagból álló álarcok, mint magyar földről a busó, vagy a szláv álarcok. Minden munkám mellett gondolkodok azon, hogy tudnám ezeket megfelelőmódon, természetes, akár ezer éve is ismert anyagokból megoldani, s most (múlt hét) meg is született az első összetett álarc. Az alap egy vékony nemez cső, aminek a hátrafelé lógó részét belehengerelt növényi mintával díszítettem, az elején lévő mintákat pedig rátétként rögzítettem, majd egy esetben láncöltéssel végig is varrtam. A fogazatot az eredeti ötletemtől eltérően egy vékony,vésett falemezzel oldottam meg, amit egyszerűen kifúrtam és belevarrtam az anyagba. A bajusz volt a fogósabb. Itt eredetileg gyapjat akartam használni, de a régen félretett, hosszú szálú gyapjamat ette a moly a pincében, én pedig nem most akartam a molyirtással törődni, így inkább a régi sisakom lószőrét szedtem elő és farokszőrrel oldottam meg a dolgot. A száj mindkét oldalán két-két tincs lófarkat húztam át az anyagon és egyszerűen elvarrtam fonallal. Nem mondom, hogy bármit kibír, de bőven használható lett.