2014. július 18., péntek

Mintás tarsoly az újfehértói tarsoly méretében

A vesszőparipám lett az újfehértói tarsoly. Alig tenyérnyi és egyszerű, mégis igen mutatós. Mert a korában nem kellett beleférnie a telefonnak, az igazolványoknak, a kulcsnak, szemüvegnek, csak egy pár nem is túl nagy méretű dolognak.
Mostani kísérletem azt a célt szolgálta, hogy megnézhessem, hogy sima domborított varrással mennyit lehet kihozni belőle. A tarsolyzáródását viszont megváltoztattam. A panovói mordvin tarsolyból indultam ki, aminek a zárását magyar darabokon is meg lehet találni. Sőt, talán lassan ki is jelenthető, hogy ez általános és elterjedt a 9-10. század pusztáin. Még jobb lenne viszont, ha a szíj hátul is körbeérne és egy csatban végződne. Viszont mivel vannak bújtatós tarsolyok, én is ezt a megoldást választottam. A zárószíjra került egy csontfaragás is, Szabó Róbert barátom munkája.
A minta választása érdekesebb kérdés. A honfoglalás idejéből konkrét madárábrázolásról nem nagyon tudok. Mégis ragadozómadarat akartam mintázni, amihez a meglévő leleteket, illetve a különféle magyar vonatkozású griff-ábrázolásokat vettem alapul.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése