Az új tarisznyám

Az első nemeztarisznyámat több évi kegyetlen használat után, de végül letettem, mivel már nagyon kopott volt, amit nem is csodálok, mert mindent kapott, amit csak lehetett. A következő nemeztarisznyámat csak kivettem az árumból és elkezdtem használni, de végül egy jóbarátomé lett. Így, mivel nem volt már, a feleségemét használtam, nem is kevés ideig.
Nem régiben befejeztem egy nagyon nagy kaliberű munkát és hogy levezessem a bennem lévő energiákat, gondoltam, készítek egy kis válltarsolyt, amit vihetek majd legközelebb eladni. Csakhogy az előnemezek mérete a vártnál jócskán nagyobbra sikerült, így mire kigyúrtam, már tudtam, hogy készül az új tarisznyám. A mintáját domborítottam, a vállpántot egy bőrszalaggal erősítettem meg, tettem rá Szabi Róbert barátom által készített csont csatot és a zárószíjra egy csontveretet, majd elvittem egy kiállításra így, frissen, használatlanul.
Erről van szó: