Egy kis falvédő, szkíta módra

Úgy látszik, hogy a párnamániámmal együtt a szkíta nemezek iránti szeretetem sem akar csillapodni. És úgy látszik, hogy jót tesz, ha maradékokból dolgozok, amik már csak zavarnak a műhelyben. Így kezdődött el a legújabb munkám is. Az eredetije egy pazyrikban talált szkíta nyeregtakaró. Nagyon tetszett a minta, de nem akartam semekkorában, sem a minta pontos követésével dolgozni. Véletlenül találtam rá kallódó előnemezeimre, néhány marék színes gyapjaimra és már el is készült a terv.
Ami nagy büszkeségem, hogy ugyan nem mindegyik szín növénnyel festett, ám mindegyik előállítható növényi festéssel. Ezen felül csak lencérnát használtam mindegyik varrásnál, valamint a szegésnek használt gyapjúzsinór kézzel sodort és növényfestett holmi, amiért ezúton is köszönetet kell mondjak a holland Anton barátomnak, akitől kaptam.
Ami meglepő volt, hogy a domborítás volt talán a legkisebb része a munkának. Mivel az eredeti is domborított minta volt, így ezt semmiképpen nem akartam kihagyni. Viszont a széleket farkasfogazni akartam, nomád módon, mindenféle előrajzolás nélkül hímezve és ez irdatlanul sok időbe került. És szabályos sem lett. De itt azért meg kell jegyeznem, hogy a mai napig nem találtam olyan nomád nemeztakarót, amin egy ilyen jellegű hímzés szabályos lett volna.
Maga a takaró 97x80 centiméteres lett. Viszont annyira megtetszett, hogy ennyire erősek a színei, hogy ezt a fajta színvilágot nem akarom feladni a jövőben sem.

És az eredeti, ötletadó darab:

Két új párna, kis kísérletezéssel

Még mindig tart a párnaőrület,azt hiszem, nem is lesz egykönnyen vége. Talán nem is baj. A mostani két új darabot két teljesen különböző alap ihlette. Az egyik esetben - ez a nyers alapon kék és piros darab lesz - török forrásból merítettem. Már nagyon régen piszkálja a képzeletemet a törökök jellegzetes piros-kék keresztmintás takarója. Ezt az alapot használtam fel egy egyszerűen a tarsolylemezeinkről ellesett részmintával. Persze végül az egészet domborítottam. A szegéshez itt kézzel sodort és növényfestett gyapjúfonalat használtam, amiért ezúton is köszönet Anton barátomnak.
A másik darab akár északi is lehetne, de nem az. Egy 9. századi magyar kabátgomb díszítését vettem alapul, nem is nagyon nyúltam bele. Sajnos valamiért a fűzfalevéllel festett gyapjú nem viselkedett úgy, ahogyan akartam, bár ez az összhatást nagyon nem zavarja.

És még egy párna

Párnamániám folytatódik, elkészült egy újabb. A színek kizárólag természetesek, saját festésűek, így még izgalmasabb a dolog.
Az eddigiekből már rájöttem, nemezpárnából nem lehet elég.