Egy kis falvédő, szkíta módra

Úgy látszik, hogy a párnamániámmal együtt a szkíta nemezek iránti szeretetem sem akar csillapodni. És úgy látszik, hogy jót tesz, ha maradékokból dolgozok, amik már csak zavarnak a műhelyben. Így kezdődött el a legújabb munkám is. Az eredetije egy pazyrikban talált szkíta nyeregtakaró. Nagyon tetszett a minta, de nem akartam semekkorában, sem a minta pontos követésével dolgozni. Véletlenül találtam rá kallódó előnemezeimre, néhány marék színes gyapjaimra és már el is készült a terv.
Ami nagy büszkeségem, hogy ugyan nem mindegyik szín növénnyel festett, ám mindegyik előállítható növényi festéssel. Ezen felül csak lencérnát használtam mindegyik varrásnál, valamint a szegésnek használt gyapjúzsinór kézzel sodort és növényfestett holmi, amiért ezúton is köszönetet kell mondjak a holland Anton barátomnak, akitől kaptam.
Ami meglepő volt, hogy a domborítás volt talán a legkisebb része a munkának. Mivel az eredeti is domborított minta volt, így ezt semmiképpen nem akartam kihagyni. Viszont a széleket farkasfogazni akartam, nomád módon, mindenféle előrajzolás nélkül hímezve és ez irdatlanul sok időbe került. És szabályos sem lett. De itt azért meg kell jegyeznem, hogy a mai napig nem találtam olyan nomád nemeztakarót, amin egy ilyen jellegű hímzés szabályos lett volna.
Maga a takaró 97x80 centiméteres lett. Viszont annyira megtetszett, hogy ennyire erősek a színei, hogy ezt a fajta színvilágot nem akarom feladni a jövőben sem.

És az eredeti, ötletadó darab: