Cégér

Hosszas, jó egy éves tanakodás előzte meg a cégérem elkészülését. Hogy miért, annak nagyon egyszerű az oka. Mivel elsősorban a korai középkorral foglalkozom, először is abból az időből lett volna szükségem valami használható forrásra, amiből el tudtam volna indulni. Sajnos ilyet nem találtam. 12-13. századi cégéreket vettem ezért alapul, amiket egyszerűségük révén megfelelően vélek a korábbi időszakokhoz is. Ezeken lényegében az adott szakmához leginkább szükséges eszközök voltak feltüntetve. Ebből indultam. Igen ám, de a nemezeléshez alapvetően egy vásznon, vagy gyékényszőnyegen, illetve a kezünkön kívül alapvetően nem nagyon van semmire szükség. Innentől jött az újabb gondolkodni való. Az első tétel, ami felkerült a cégéremre, evidensen adta magát. Ez a mángorló, amivel az utolsó gyúrásokat végzem - már amikor. A második tétel kicsit nehezebben született meg, ez már egyéni sajátosságot is jelent a cégéren belül. Ez a két tű. Ugyanis én a legtöbb nemezemet így, vagy úgy, de varrom. Ez viszont így még kevésnek tűnt. A harmadik tétel szinte véletlenül jutott eszembe. Ez a két pálca. Ez jelképezi azokat a pálcákat, amikkel a nomád világban mai napig is fellazítják a gyapjúcsomókat, illetve jelképezi azokat a botokat is, amikkel már az egészen archaikus időtől kezdve keményre verik a nemezt. Így született meg a lenti ábra. Az alap növényfestett színekből áll, a zsinór kézzel sodort és természetes barna, a tartópálca mogyoróág, illetve a függesztőzsinór kézisodrott len.