Takaró maradékokból

Mivel ha nemezelek, általában táblákat készítek és azokat szabom-varrom utólag, elkerülhetetlen a maradékok létrejötte. Amikből néha sok lesz. Persze ezeket vissza lehet bontani és beletenni az új nemezekben, vagy akár párnatömésnek is jók, de vannak azok a darabok, amiket sajnál az ember így leépíteni. Ezek a tenyérnyinél kezdődnek nálam. És néha a fejemre nőnek, mivel nagyon sok mindenre nem használhatóak.
Már régen gondolkoztam, mire lehetne ezeket korrektül felhasználni. Kezdett több terv is körvonalazódni, mígnem decemberben kezembe került Vetró Mihály Nemez - A teremtő kelme című kötete, amiben egy a 18-19. századból fennmaradt bolgár nemeztakarónál leletem meg a megoldást. Ez a takaró foltokból összevarrott, farkasfogas és hasábmintákból épülő darab. Kicsit eltértem tőle, így készült el a magam darabja. Középen parketta-/fonott-/napraforgó mintás felület van, amit farkasfogas szegély keretez. A széleken egy tekintélyes sávot körben letűztem, hogy erősebb, jobb tartású legyen.
Csak természetes színeket használtam és az egész takar egy vászon alapon nyugszik. Összesen 192 darab, plusz a vászon.
A belső felületen a szín nem mindig tiszta nyers, mivel sokszor színes darabokat fordítottam meg, így egy picit esetenként az alapszín átüt.
Mérete 96x176 cm.