Csupavirág takaró

Hosszú ideig tervezetem ezt a mintát, bár ez nem látszik rajta, lévén összességében elég egyszerű darabról van szó. Olyat próbáltam készíteni, ami ízig-vérig nomád, amit el tudok az ismereteim alapján képzelni korai magyarnak is. Így kezdtem el átnézni a nemezes forrásaimat és keresni azokat a motívumokat, amik az első nemezektől a mai nemezekig előfordultak mindenütt. Aztán ezekből a motívumokból raktam össze a magam feldolgozását.
Így került a talán leginkább gyakori jel, a farkasfogazás az egész takaró keretmintájának. Csak keretet akartam adni a mintának, nem akartam, hogy elnyomja a központi fő motívumot, így alig emelkedik ki az alapszínből. A következő sort négyszirmú virágok, Vetró Mihály nemezkészítő mester megfogalmazásában fényvirágok adják. Ezek a virágok is a szkíták óta elterjedtek, használják a mai napig is. Mindig kiemelt helyük van, még ha valamilyen nagyobb felületen belüli részmintaként szerepelnek is. Nem ritkán előfordulnak a fémleleteken is Legbelülre került a négyágú összetettebb virág. Ez lehet négy külön virág is, ami egy nagyot alkot, vagy lehet akár csak a nagy virág is egyben, önmagában. Ez, akárcsak az előző, tájol, illetve az életről beszél, hiszen a minta maga a kiáradó életet is jelképezheti  saját maga irányultságán át (értsd: belülről kifelé haladva értelmes).

Ezek mellett a minták mellett viszont igyekeztem a színeket is a leginkább archaikusra venni, így csak olyan növényeket használtam a festéshez, amelyeket használhattak az elődeink is, lévén őshonosak a Kárpát-medencében, illetve a vonulásunk mentén. Így a takaró alapja sötétbarna színű rackával kevert világosbarna teveszőr lett. A sárgát és a zöldet timsós,illetve rézpácos csalán adta, a mályvaszínt krappgyökér, a kéket pedig fagyalbogyó. A zsinórizáshoz használt fonalat szintén krappgyökérrel festettem.

Összességében azt mondhatom, talán ez az eddigi leginkább nomád munkám.
Mérete 146x163 cm.