Az Egyesület kérésére a jurta külső oldala szürke, a belső oldala nyers színű lett. Kimondottan vékony anyagot szerettek volna, így a magam tapasztalatait a nemezjurtákkal a falvastagságot illetően elvetettem már az elején. Így az eredmény egy viszonylag kezelhető tömegű nemezsátor lett.
A nemez anyagát három különböző minőségűre előkészített gyapjúból gyúrtam ki. A szürke rész cigája gyapjú, kártolva. Középre kártolatlan, csak farkasolt cigájagyapjú került, míg a nyers oldalra racka, cigája és merinó keveréke. A jurtalakó népek hagyományait igyekeztem követni, amennyire csak elérhető volt számomra, részben ezért is került középre fésületlen gyapjú. Másik részben hajtott a szakmai kíváncsiság. Harmadik részben pedig Ázsiában is azért tesznek az anyag belsejébe gyengébben előkészített, sokszor zsíros gyapjat, mivel a két oldalán lévő jobb minőségű gyapjú mindenképpen át fogja járni a gyengébbet, tehát baj nincsen belőle, viszont kevesebb a befektetett munka, hiszen nemelenyésző mennyiségű gyapjúval kell lényegesen kevesebbet vesződni az előkészítés során.
A gyúrás során meglepően kevés vizet használtunk fel, nagyjából, de ez csak saccolt, átlagolt érték 2500 litert, ami egy hat méter átmérőjű jurta esetében tényleg nem sok.
Ami az igazi gondot jelentette, az a készülő darabok mérete és tömege. Az előbbi probléma miatt kénytelenek voltunk a kényelmes asztal helyett a földön térdelve dolgozni sokat, míg az utóbbi gondot segítő emberek bevonásával tudtuk megoldani.
A jurta darabjai összesen két hónapon át készültek és a gyúrásokban közel húszan vettünk részt. Mivel archaikus hangulatot szerettünk volna elérni, úgy döntöttünk, hogy az oldalpalástot nem egy, vagy két darabból oldjuk meg, amihez össze kellett volna varrni a kész nemezdarabokat, hanem varrás nélkül, összesen hat darabból készültek. Ezek mérete egyenként (készen) 330x170 cm. Persze csak átlagolva.
A tető ennél fogósabb kérdés volt. Nagyon sok teljesen különböző megoldást láttam rá és igen nehezen sikerült dönteni, hogy melyik is lesz az igazi. Végül arra jutottunk, hogy három nagy darabból oldjuk meg, amiket több, kisebb darab összevarrásával készítünk el. Végeredményben minden tetődarabhoz öt kisebb, bő méternyi széles nemezt készítettünk, azt szabtuk és varrtuk oly módon, hogy a lapok középső darabja a jurta keregéjének a tetejétől a tündök aljának irányába fusson és ehhez varrtuk két oldalról a többi darabot.
A következő lépés volt megerősíteni a nemezt, illetve kipróbálni még egy olyan eljárást, amit a nomád világ ismerés használ, viszont Európában nem elterjedt. Elvittem a nemezt egykedves ismerősömhöz, hogy juhokkal átjártassuk. Ez a munka közel egy hétig tartott, mivel sok nagy darab volt, amiket meg kellett védenünk a juhok ürülékétől, ezért fóliával takartuk le, amiből viszont nem állt túl sok a rendelkezésünkre. Aztán az derült ki, hogy a fóliától félnek az állatok, így azt még külön le kellett takarjuk szalmával. Mivel igyekeztek eleve kikerülni a letakart anyagot is (zörgött a fólia), ezért a karámot szűkítettük le és a szűkítésbe tettük a nemezt. Ezen aztán félezer állatot hajtottunk át oda-vissza többször is, és ezt ismételtük minden egyes nemezdarabnál. Elképesztően hatékony munkát végeztek, mivel teljesen összetorlódtak és szinte sokszor csak toporogtak a nemezeken.
Mikor minden elkészült,már csak ki kellett szárítani. Külön érdekes volt, hogy az itthoni állatok (kutya, macska) mennyire szerettek a már nagyjából megszáradt nemezeken feküdni.
Nagyon hosszú munka volt, nagyon sokan dolgoztunk benne, de a végeredményt látva úgy érzem, megérte. Hogy a munka alatt mennyi új ember, mennyi új élethelyzet és különleges tapasztalat gyűlt össze, az önmagában is egy külön regényt érdemelne. Mindenesetre bízom benne, hogy a jövőben még be fogom rendezni ezt a jurtát.
Külön köszönetet érdemel a segítségért Holecskó Attila, aki öt hétig lakott nálunk, míg segített. Rajta kívül köszönöm a feleségemnek a munka során adott bíztatást. Köszönet illeti a Keleti Szövetséget, ahonnan velem együtt tizen jöttek segíteni. Név szerint a többiek, akik itt voltak: Türk Ferenc, Kántor Kristóf, Jónás Péter, Bükkösi Tamás, Schwarcz József, Nagy György Péter és Káli Dániel. Köszönöm még, nem is kicsit a Szikszai családnak a segítségét, akik biztosították nekem a juhos tapostatás lehetőségét és befogadtak arra a néhány napra, amíg a munka tartott. Köszönet illeti még Mucsi Gábort, Sági Lászlót és Szilágyi Gábort, akik néha beugrottak, mikor már nagyon fáradt voltam. Végül pedig köszönöm a sógornőmnek, Palotás Erzsébetnek, hogy megtanult varrni a kedvemért.
Mindezeken felül pedig köszönöm a gyapjúkártolóknak, akik munkájából magam is dolgoztam, Gulyás Árpádnak és Molnár Csabának.
Összességében ötszázhuszonheten készítettük a jurtát. Ötszáz juh, hat szamár, két kutya és tizenkilenc ember. A teljes munkaidő közel negyed év volt, a felhasznált gyapjú pedig közel negyed tonna.
Néhány kép a munkáról és a kész jurtáról:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése